OLTAS - KOVACS MAGDOLNA JULIA

A cikk Brigitte Stegemann, egy 83 éves, német származású, Kanadában élő keresztény nagymama haláláról szól. Stegemannnál februárban 4. stádiumú gyomorrákot diagnosztizáltak. Az unokája szerint korábban beszéltek a kanadai MAiD-ról (Medical Assistance in Dying – orvosi segítséggel történő halál), és a nagymama akkor azt mondta, hogy nem akarja. Mélyen vallásos volt, és az unoka szerint ez is szerepet játszott az elutasításában. A történet július elején fordult komolyra. Amíg Kranendonk tíz napra elutazott, az otthon közölte vele, hogy MAiD-alkalmassági vizsgálatot szerveztek a nagymamának. Mire az unoka hazaért, az első konzultáció állítólag már meg is történt nélküle. Az unoka szerint nagymamája ugyan beteg és fizikailag gyenge volt, de még evett, beszélgetett, viccelődött és kiment a mosdóba. Az unoka jelen volt egy későbbi alkalmassági vizsgálaton, és azt állítja, hogy a nagymamája súlyosan zavart volt. Például azt mondta, hogy nincs testvére, holott 13 testvére volt, és azt állította, hogy egyikük sem él, miközben kettő még életben volt. Kranendonk szerint ennek ellenére az orvos alkalmasnak minősítette a MAiD-ra. Az orvos állítólag azt is közölte, hogy a nagymama a beavatkozás napján még visszautasíthatja az eljárást. Két nappal a tervezett halála előtt az unoka teljesen egyértelműen megkérdezte tőle, érti-e, hogy pénteken meg fog halni. Az unoka beszámolója szerint Stegemann ekkor 45 percig sírt, és azt mondta, hogy hibát követett el. Az unoka azt mondta neki, hogy nincs késő, pénteken egyszerűen mondhat nemet. Az unoka azt is állítja, hogy korábban, amikor egy gyógyszerbeadásra szolgáló portot helyeztek el a nagymamán, Stegemann többször megpróbálta azt eltávolítani, és azt kiabálta, hogy nem akarja a „halálos injekciót”. Július 10-én végül megkezdődött az eljárás. A család előtte a kertben volt vele, imádkoztak, és a kedvenc epres fagylaltját ették. Az unoka szerint a nő ekkor már nagyon zavartnak tűnt. A nővér az infúzió bekötésekor többször nem találta el a vénát. Kranendonk azt állítja, hogy nagy mennyiségű vér került a nagymama karjára, hálóingére, párnájára és az ágyneműre, miközben a nővér állítólag kesztyűt sem viselt. Amikor az orvos megérkezett, az unoka szerint azt mondta a nagymamának, hogy „gyógyszert” fog adni neki, és megkérdezte, hogy ez rendben van-e. Kranendonk állítása szerint a nagymama ekkor nem válaszolt, nem bólintott és a szemét sem nyitotta ki. Az orvos ennek ellenére folytatta az eljárást. Körülbelül tíz percen belül halottnak nyilvánították. Az unoka szerint a nagymama közben imára kulcsolt kézzel feküdt. A nagymamáját érvényes, aktuális beleegyezés nélkül ölték meg. Az unoka az ontariói Chief Coroner's Office-hoz és a Patient Ombudsmanhoz is fordult. A lényegi, még tisztázandó kérdés az, hogy Stegemann döntésképes volt-e, valóban megértette-e, hogy a MAiD a halálát jelenti, érvényesen beleegyezett-e, illetve fennállt-e a szükséges beleegyezés az eljárás végrehajtásakor.

Valós