OLTAS - KOVACS MAGDOLNA JULIA

Oltás ! Anélkül nem láthatod a gyermeked? Dr. Robert Malone egy újabb, szerinte a gyógyszeripar által támogatott tévhitre hívja fel a figyelmet: Az úgynevezett „nincs oltás, nincs látogatás” szabályok, amelyek előírják, hogy a családtagoknak Tdap-oltást kell kapniuk, mielőtt meglátogatnák az újszülöttet, hogy „védőburkot” (cocooning) képezzenek körülötte a szamárköhögés (pertussis) ellen, állítása szerint nem támaszthatók alá megfelelő tudományos bizonyítékokkal. Malone szerint ezek az oltások nem akadályozzák meg a kórokozó továbbadását, ezért megkérdőjelezi az ilyen látogatási szabályok indokoltságát.

A szerző bízik abban, hogy eljön az idő, amikor az emberek felébrednek az orvosi dogmák bűvöletéből, és visszatérnek a józan észhez, a tisztasághoz, a természethez és a lelki szabadsághoz. „Az igazság nem fél a vizsgálattól, csak a hazugság.” A befejezés tehát egy felhívás a lelki és testi szabadság visszaszerzésére, és egyben ítélet a kor orvosi rendszeréről, amelyet Stokes az emberiség egyik legnagyobb tévedésének tart. A könyvből kivett részek: 💷 Jutalmak és fizetések az oltóorvosoknak Táblázatokban bemutatja, mennyi bónuszt kaptak London és az angliai városok (pl. Birmingham, Liverpool, Leicester, Manchester stb.) oltóorvosai az 1880-as években. A jutalmak 1868-ban még £2753, 1885-re viszont £17 687 voltak évente. Összesen 18 év alatt £211 314 fontot fizettek ki csak „jutalomként”. A Kormány Oltási Osztálya évente kb. £9767-et költött saját tisztviselőire (felügyelők, orvosok, utazási költségek stb.). Ez bizonyítja, hogy az oltási rendszer „óriási üzletág lett a hivatalnokoknak és orvosoknak”. ☠️ A higany bevezetése Az orvoslásban „ördögi ötlet” volt. Ezt Paracelsus (1493, Svájc) nevéhez köti, akit „a sarlatánok ősatyjának” nevez. Paracelsus megdöntötte a korábbi gyógynövényes gyógyítást, és ehelyett bevezette a „kémiai rendszert”, amellyel „Isten természetes rendjét” rombolta le. A szerző így fogalmaz: „Az ördög sugallta az embernek, hogy a gyógyítás helyett mérget adjon.” A természetes gyógymód Istenhez, a vegyi és orvosi beavatkozás pedig a bűnhöz tartozik. 🐄 Borjú-lymph labor költségei (Lamb’s Conduit Street, London, 1881 – 1886) Ez az intézet az oltásokhoz használt „borjú-nyirokot” állította elő. Költségek például: igazgató: £400 segéd: £300 borjak, nyirok, kísérleti anyagok: £900 → £700 borjak tartása, trágyaszállítás: kb. £800 Összesen: kb. £2890 évente. „Mi lesz ezekkel a borjakkal, miután beoltják őket az emberi nyirokkal? Húsuk visszakerül az emberek asztalára?” Ezzel azt akarja érzékeltetni, hogy a rendszer erkölcsileg és higiéniailag is visszataszító. 🧮 Összesített költség 1840–1885 között: Oltási díjak és költségek: £2 508 237 Bónuszok az oltóorvosoknak: £211 314 ➡️ Összesen: £2 719 551 Éves becsült kiadás: kb. £123 000 Az oltások fenntartása többe került, mint a járványok kezelése, és csak az orvosi hivatalnokok hasznát szolgálta. Az egyik képen Stokes saját rendelőjét hirdeti: „All kinds of disease successfully treated by W. D. Stokes, Tunbridge Wells, Kent.” Azt ígéri, hogy bármilyen betegséget meggyógyít, különféle gyógynövényekkel, pirulákkal és keverékekkel, és ha nem sikerül, nem kér pénzt. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy 30 éves praxisában akár egy páciense is meghalt himlőben, akkor £100 jutalmat fizet. Ez a hirdetés egyrészt önreklám, másrészt politikai üzenet: arra buzdítja az olvasót, hogy követelje a kötelező oltási törvény eltörlését és egy új, oltást tiltó törvény megalkotását, mert szerinte ezzel évente 50 000 életet lehetne megmenteni Angliában. A könyv 👉 https://archive.org/download/b30478637/b30478637.pdf https://telegra.ph/WILLIAM-D-STOKES-THE-WATCHMAN-10-07

W. D. Stokes bemutatja, hogyan üldözték és büntették azokat az embereket Angliában, akik lelkiismereti vagy erkölcsi okból megtagadták az oltást. A kormány törvényes eszközökkel terrorizálta a lakosságot: pénzbírságokat szabtak ki, lefoglalták a családok ingóságait, sőt egyeseket börtönbe is zártak, csak mert nem akarták beoltatni a gyermekeiket. Olyan apákat, akik hetekre rács mögé kerültek, anyákat, akiknek elvitték a gyerekeiket, és idős embereket, akiket rendőrség vitt el az oltóorvoshoz. A szerző ezeket erkölcsi bűnnek nevezi, mert az állam így nem a betegséget gyógyítja, hanem az emberek hitét töri meg. Az oltásellenes embereket „fanatikusnak” bélyegezték, de valójában a lelkiismeretük szerint cselekedtek, mert nem akarták, hogy gyermekeik testébe „idegen anyagot” fecskendezzenek. „A törvény, amely a testet kényszeríti, a lelket börtönzi.” A 19. század végén több ezer ember ellen indult eljárás Angliában pusztán azért, mert megtagadta a vakcinát. A bíróságok legtöbbször az orvosi jelentésekre hivatkoztak, amelyek szerint „az oltás megmenti az életet” — szerint ezek a jelentések hazug alapokra épültek. Régen a hit miatt égettek el embereket, most a lelkiismeret miatt ítélik el őket. Szerinte a lelkiismereti szabadság az emberiség egyik legnagyobb kincse, és az orvosi kényszer éppen ezt veszi el. 7. fejezet – Mit tett az oltás valójában A fő állítása: az oltás nemhogy megmentette volna az emberiséget a betegségektől, hanem új betegségeket hozott létre, és tömeges szenvedést okozott. A vakcináció után nem csökkent, hanem megnőtt a halálozás a bőr- és vérbetegségekben, a gyulladásokban, epilepsziában és idegrendszeri kórokban. Úgy véli, a „himlő elleni oltás” a testbe juttatott „rothadt állati anyagot”, ami megmérgezte a vért, és tönkretette az immunrendszert. Sok példát idéz olyan esetekről, amikor gyermekek néhány napon belül meghaltak az oltás után, de az orvosok ezeket „véletlen egybeesésnek” minősítették. A szerző ezt kegyetlen hazugságnak nevezi. Az orvosok a kudarcokat eltitkolják, a sikertelenségeket elhallgatják, és a közvélemény előtt azt a látszatot tartják fenn, hogy az oltás „megállította a himlőt”. Valójában szerinte a himlő eltűnése a tisztaság és a közegészségügy fejlődésének köszönhető, nem a vakcináknak. „A betegséget nem a tű gyógyította meg, hanem a szappan és a józan ész.” A szerző szerint az oltásokkal új járványok jelentek meg — például vérmérgezés, szifilisz, ekcéma, és különféle idegrendszeri zavarok. Ezeket korábban ritkán ismerték, az oltások után viszont elterjedtek. A vakcináció morálisan is romboló: az orvosok „kísérleteznek” az emberekkel, mint az állatokkal, és elveszik a bizalmat a természetes egészség iránt. „Az oltás nem védett meg semmitől — de elvette a szabadságot, a hitet és az egészséget.” Szerinte a jövő orvostudománya majd elismeri, hogy ez az egész rendszer történelmi tévedés volt, amelyet félelem, haszonvágy és tudatlanság tartott fenn. 8. fejezet – Befejezés Az oltás nem az egészség útja, hanem a szabadság elvesztésének eszköze. A szerző szerint a 19. századi Anglia példája azt mutatja, hogy a „tudomány” nevében erkölcsi, testi és lelki bűnök történtek. Az emberiség legnagyobb hibája az volt, hogy a saját testének jogát átadta az államnak és az orvosoknak. Ezzel a döntéssel szerinte megszületett a „modern szolgaság”: a test fölötti uralom az államé lett, az egyén pedig elveszítette az önrendelkezést. A szerző arra szólítja fel az embereket, hogy álljanak ki a lelkiismeretükért és a természetes egészségért. Az emberi test Isten műve, amit nem szabad „állati anyaggal” vagy mesterséges anyagokkal beszennyezni — az oltás szerinte szentségtörés. Stokes külön megköszöni azoknak, akik börtönt, gúnyt és üldözést is vállaltak, mégis kitartottak a szabadság mellett. Őket a „szabadság mártírjainak” nevezi. „A fecskendő a kor bilincse lett, és az orvosi törvény a lelkiismeret börtöne.”

A szerző szerint a „közegészségügy” jelszava mögé bújva az orvosok teljhatalmat kaptak a test felett, és ezzel megszűnt a személyes döntés joga. Ez szerinte erkölcsi veszély, mert az állam így átvette az uralmat az emberi élet legszemélyesebb részén: a testen. Az orvosi hatalom nem tűri az ellentmondást: aki megkérdőjelezi az oltásokat, azt kinevetik, elhallgattatják vagy „fanatikusnak” bélyegzik. Ezt az eljárást a vallási inkvizícióhoz hasonlítja — csak itt nem a hitet, hanem a testet égetik meg „tudomány” címén. „A testünk lett az állam tulajdona, és a fecskendő az új bilincs.” A rendszer nem a tudomány diadala, hanem a szabadság bukása. A valódi tudomány nem kényszerít, hanem megfigyel és bizonyít — az oltási rendszer viszont dogmává vált, amelyben a kétely bűnnek számít. Az emberek merjenek nemet mondani az orvosi kényszerre, és álljanak ki lelkiismeretük mellett, mert az emberi jogok a test önrendelkezésén kezdődnek. 4. fejezet – Hamis statisztikák Az oltások hatékonyságát hamis statisztikákkal támasztották alá. Szerinte az orvosi hatóságok és a kormány tudatosan manipulálták az adatokat, hogy az oltások eredményesnek tűnjenek. Amikor egy himlőjárvány során az oltottak is megbetegedtek, egyszerűen kihagyták őket a statisztikából, vagy azt írták melléjük, hogy „nem teljes oltás”, „részleges oltás” – így a valós képet eltorzították. A hivatalos jelentések nem az igazságot tükrözik, hanem a hatalom érdekeit. Az orvosok sokszor „úgy számolnak, ahogy a kormány elvárja”, mert az oltások rendszeréhez pénz, állás és tekintély kötődik. Kiemeli Leicester városát, ahol az emberek megtagadták a kötelező oltásokat, mégis a legalacsonyabb lett a himlőhalálozás Angliában. Ez szerinte bizonyítja, hogy a higiénia, a tisztaság és az elkülönítés többet ér, mint az oltás. A statisztikák mögött emberi sorsok vannak — gyerekek, akik az oltás után megbetegedtek vagy meghaltak, de az orvosok „természetes halálnak” nevezték az esetet. „A valódi statisztika nem a számokban van, hanem a temetőkben.” Az oltás után elhunytakat sosem számolják az áldozatok közé, így a valós kár rejtve marad a társadalom előtt. Az „orvosi statisztika” a legveszélyesebb propaganda, mert tudományosnak látszik, de morálisan hazug. A számok mögött szenvedés és elhallgatás van, és az igazságot csak akkor lehet látni, ha az emberek maguk néznek a tények mögé, nem a jelentésekbe. 5. fejezet – A Leicester-i példa W. D. Stokes itt mutatja be Leicester városát, mint a világ első nagy oltásellenes sikerpéldáját. Az 1850-es évektől kezdve a város lakói egyre erősebben tiltakoztak a kötelező oltások ellen. Az embereket megelégelte, hogy a hatóságok bírságolták és börtönbe zárták azokat a szülőket, akik nem engedték beoltatni gyermekeiket. A lakosság végül tömegesen megtagadta az oltást — és meglepő módon a járványok nem törtek ki. Leicester példája világraszóló bizonyíték volt arra, hogy a betegségeket nem az oltás, hanem a közegészségügyi intézkedések (tisztaság, szennyvíz-elvezetés, izoláció, karantén, táplálkozás javítása) fékezik meg. A városban bevezettek egy teljesen új modellt, amit „Leicester Method”-nak neveztek: ha valaki megbetegedett, gyorsan elkülönítették,fertőtlenítették a házát, és figyelték a kontaktokat — de nem oltották be az egész lakosságot. Ennek eredményeként a himlőhalálozás drámaian visszaesett, sokkal alacsonyabb lett, mint más, „oltott” városokban. A kormány orvosai eleinte nem akarták elhinni, majd elhallgatták a sikert. Leicesterben a közösség ereje és a józan ész győzött a kényszer felett. A város lakói azt mondták: „Jobban hiszünk a szappanban, mint a fecskendőben.” Leicester példája történelmi mérföldkő, mert megmutatta, hogy járványok nélkül is lehet élni, ha az emberek felelősségteljesen gondoskodnak a tisztaságról és az egészségükről. „Leicester az élő bizonyíték, hogy a szabadság nem ellensége az egészségnek, hanem feltétele annak.” 6. fejezet – Üldözések a lelkiismeret miatt

The Vaccine Watchman Az oltásőr / Az oltások őrzője 👤 Szerző: William D. Stokes korabeli angol oltásellenes aktivista és újságíró 📅 Kiadás : 1890 , London London, Egyesült Királyság 🏛️ Kiadó: The National Anti-Vaccination League 48 oldal 📚 Tartalomjegyzék 1. Bevezetés, a szerző célja: figyelmeztetni a közvéleményt az oltások veszélyeire. 2. Az oltási rendszer kialakulása. 3.Az orvosi zsarnokság kritikája. 4. Hamis statisztikák az oltások sikeréről. 5. A Leicester-városi modell bemutatása (ahol az emberek megtagadták az oltásokat, és ennek ellenére csökkentek a járványok). 6. Az oltást megtagadók üldözése és büntetése Angliában. 7. Mit „ért el” az oltás – a szerző szerint több kárt, mint hasznot. 8. Záró gondolatok: a szabadság, egészség és emberi jogok védelme az állami beavatkozással szemben. 1. fejezet – Bevezetés A szerző szerint az oltás nem tudományos eredmény, hanem egy veszélyes, erőszakos rendszer, amelyet az orvosi hatalom és a kormány közösen kényszerít az emberekre. A „vakcináció” elmélete soha nem bizonyosodott be tudományosan, és a bevezetése óta több betegséget és halálesetet okozott, mint amennyit megelőzött. Úgy véli, az oltás a test természetes védelmét gyengíti, és sok gyermeknél okozott bőr- és vérbetegségeket. A sajtó, az orvosok és a hatóságok összejátszanak az igazság elhallgatásában, és elnyomják azokat, akik az oltások veszélyeiről beszélnek. „Az igazság őrzőjének kell lennünk az orvosi tévedések és zsarnokság korában.” „A gyermek nem az állam tulajdona.” Szerinte az államnak nincs joga beleavatkozni a testbe vagy az egészségbe, főleg olyan eljárással, amely már bizonyítottan ártalmas sok emberre. Az oltás kérdése nem orvosi, hanem erkölcsi és emberi szabadsági kérdés. 2. fejezet – Az oltási rendszer kialakulása Azt írja, hogy az egész egyetlen ember ötletéből, Edward Jenner tehénhimlő-kísérletéből indult, amelyet később dogmaként kezdtek kezelni. Jenner megfigyeléseit soha nem vizsgálták meg tudományosan, hanem a kormányok és az orvosi testületek politikai és anyagi érdekből kezdték támogatni. Az orvosi elit új jövedelemforrást látott az oltásban, és ezzel fokozatosan létrejött egy „vakcinabirodalom”, amely az emberek félelmére épült. A 19. század közepén Angliában kötelezővé tették az oltást, és bírságot, sőt börtönt is kiszabhattak azokra a szülőkre, akik nem engedték beoltatni a gyermekeiket. Stokes „orvosi zsarnokságnak” nevezi. A himlőjárványok nem tűntek el az oltások miatt, sőt sokszor az oltottak is megbetegedtek — ezzel szerinte megbukott az alapelmélet, miszerint az oltás védelmet ad. A szerző az orvosi rendszer növekedését erkölcsi romlásként írja le: az orvosok egyre inkább „ügynökökké” váltak, akik a kormány parancsait hajtják végre, nem pedig a betegek érdekeit szolgálják. „Amikor a tudományt hatalommá teszik, a gyógyításból uralom lesz.” Az oltási rendszer nem az egészség megőrzését szolgálja, hanem a félelem és a kényszer fenntartását. Az emberek bizalma így nem a természetes egészségben, hanem az orvosi hatalom ígéretében kezd élni — ez pedig szerinte a társadalom egyik legnagyobb tévedése. 3. fejezet – Orvosi zsarnokság Stokes azt mutatja be, hogyan vált az orvostudomány — különösen az oltási rendszer — az állami hatalom eszközévé. A szerző szerint az orvosi intézmények és a törvényhozás olyan szövetséget kötöttek, amely az egyéni szabadságot teljesen háttérbe szorította. Stokes „orvosi zsarnokságnak” nevezi azt a jelenséget, amikor az orvosok nem tanácsadóként, hanem parancsolóként lépnek fel a társadalomban. „Az orvos ma már nem gyógyít, hanem kényszerít.” Felsorol több példát, amikor Angliában bírságot, börtönt vagy gyermekelvételt alkalmaztak azokkal szemben, akik megtagadták az oltást. Ezeket a történeteket az igazságtalanság és kegyetlenség bizonyítékainak nevezi.

🚨 Tudtad? 🤯 💥 John D. Rockefeller titkos egyezménye állítólag dermesztő hidegvérrel ír le egy tervet az emberiség teljes uralására. Íme a legmegdöbbentőbb idézetek, amelyeket neki tulajdonítanak: „Lerövidítjük az élettartamukat és gyengítjük az elméjüket, miközben azt állítjuk, hogy ennek az ellenkezőjét tesszük.” „Puha fémeket, az öregedést gyorsító anyagokat és nyugtatókat juttatunk az élelmiszerekbe, a vízbe és a levegőbe. Bármerre fordulnak, mérgek fogják őket körülvenni.” „A mérgek a bőrükön és a szájukon keresztül szívódnak fel; tönkreteszik az elméjüket és a szaporodási rendszerüket. Emiatt gyermekeik holtan születnek majd, és ezt az információt elrejtjük.” „Megtanítjuk nekik, hogy ezek a mérgek az ő javukat szolgálják, vicces képekkel és zenei hangokkal.” „Amikor a tanulási képességük romlani kezd, gyógyszereket hozunk létre, amelyek még betegebbé teszik őket, és újabb betegségeket okoznak, amelyekre még több gyógyszert fejlesztünk.” „Hatalmunk révén engedelmessé és gyengévé tesszük őket. Depressziósak, lassúak és elhízottak lesznek, és amikor segítségért fordulnak hozzánk, még több mérget adunk nekik.” „Egymás ellen fordítjuk őket, amikor az érdekünk úgy kívánja. Dogmák és vallások segítségével távol tartjuk őket az egységtől.” „Életük minden területét irányítani fogjuk, és megmondjuk nekik, mit gondoljanak és hogyan viselkedjenek. Finoman vezetjük őket, miközben azt hiszik majd, hogy saját magukat irányítják.” „A gyűlölet olyan mértékű lesz, hogy még a legintelligensebbek sem fogják meglátni az igazságot.” „Amikor fellázadnak ellenünk, úgy zúzzuk össze őket, mint a rovarokat, mert még azoknál is kevesebbet érnek.” „Ó igen, a szabadság illúziója olyan hatalmas lesz, hogy soha nem fogják megtudni, hogy a rabszolgáink.” „Ez a valóság lesz a börtönük. Önámításban fognak élni.” „De ha egy napon rájönnek, hogy egyenrangúak velünk, akkor mi elbukunk. EZT SOHA NEM SZABAD MEGTUDNIUK.” E sorokat olvasva sokan úgy érzik, hogy furcsa hasonlóságot mutatnak számos mai jelenséggel... 👇 KÖZVETLENÜL JULIAN ASSANGE-TÓL https://t.me/JulianAssangeWiki ✅️

Kövesd Jézust, Bill! Hagyd abba, hogy csecsemőhúsevő légy! Hagyd abba az adrenokróm fogyasztását! Kövesd Jézus Királyt! Nem menekülhetsz a tekintete elől, Bill Gates! Isten látja minden gonosz tettedet, Bill Gates! Minden egyes nap látja! Azt aratod, amit vetsz, Bill! Nem menekülhetsz Jézus Király szemei elől! Figyel téged! Te sátánista! Te transznemű, Bill Gates! Isten tudja, hogy nő vagy, Bill! Nincs hová bújnod, Bill! Jézus figyel téged! Nincs hová rejtőznöd, Bill! Te transznemű vagy!

Eredményeik mélyen aggasztóak: az elmúlt 100 napban beoltott terhes nők 88%-ánál mutatható ki Pfizer mRNS mind a vérben, mind a méhlepény szövetében. A férfi spermadonorok közül a spermiumot termelők 100%-ánál volt kimutatható a vakcina mRNS a spermiumsejtjeiben, és 50%-uknál az ondófolyadékban volt kimutatható – jóval az oltás után. Még aggasztóbb, hogy a tesztelt oltatlan nők 50%-ánál kimutatták a Pfizer mRNS-ét – kettőnél mind a méhlepényben, mind a vérben, egynél pedig csak a vérben; ez az eredmény arra kényszeríti a tudományos közösséget, hogy szembenézzen az ürítés valóságával , amit a tisztviselők kategorikusan tagadnak. A legmeglepőbb az egészben, hogy az mRNS az injekció beadása után több mint 200 nappal is jelen volt az egyének 50%-ánál . Ez a mai napig a legegyértelműbb bizonyíték arra, hogy az injekció nem bomlik le „órákon belül”, hanem fennmarad, kering és lerakódik az emberi reproduktív és magzati szövetekben. A következmények óriásiak.

Aki szeretné támogatni a munkámat de főleg az életemet . Háromszor ért egészségkárosodás mások miatt. Ilyenekre költöm: magnézium, C peptid, b vitaminok, el vannak sorvadva a lábfejeim, a fejemben a fenekemben és lábfejemben ideg- ér károsodás van. A fenekemből ki kell szednem a székletet nem tudom kinyomni, az idegkárosodás miatt olyan mintha sokkoló lenne benne, a lábfejem mintha áram alatt lenne immár 4 éve. Folyamatos fájdalmakkal élek , ha front van akkor koncentrálni sem tudom mert fájdalmak felerősödnek. 💳 (HU83)1040-4089-86755778-75701016 Magdolna Julia Kovacs

A telefon szinte állandóan a kezükben van, szinte mindegyik dohányzik és félóránként elhagyja az osztályt. Meg vannak sértve, ha csinálni kellene valamit és csúnyán, káromkodva, fenyegetően beszélnek a betegekkel. Pszichiátriai betegekkel, ugye. A pelenkázás és a fürdetés vörös posztó a szemükben. Ha a főnővér nem figyel oda – márpedig ő ezt ritkán teszi meg –, pelenkát naponta csak egyszer cserélnek, a fürdetésre van úgy, hogy egy hétig sem kerül sor. A betegszobák koszosak és bűzösek. A diplomás főnővérnek nincs semmi tekintélye. 40 év körüli, összeaszott, kis nő, akit bárki lehurroghat. Felőle mindenki azt csinálhat az osztályon, amihez csak kedve szottyan. Állítólag három öngyilkosságon van túl. Aztán a körülmények is borzalmasak. A napi étkezést – a legolcsóbb, ócska parizert, kenyeret, a moslékebédet – 700 Ft-ból gazdálkodják ki. A börtönökben napi 1300 Ft a normatíva. Az épület több mint 100 éves, a lift folyamatosan elromlik. A plafonról pereg a vakolat, a falakon ázásfoltok. Penész- és dohszag van a kezelőkben is. A zuhanyozók rozsdásak, alig folyik belőlük a víz, nincs egy fogas vagy egy műanyagszék, ahová az ember letehetné a cuccait. Nincsenek távirányítós ágyaink, a betegeket húzzák-vonják, a nyugaton már régóta jól bevált fürdetőgépről még hírből sem hallott senki. A WC-k is kriminálisak. A takarítószemélyzet kivétel nélkül kisebbségekből áll, hol jobban, hol rosszabbul végzik a munkájukat. Elegem van. Nem akarom ezt tovább csinálni. Nem akarok áthasonulni a kollégákhoz, el fogok menni innen. Tévedtem, amikor azt hittem, boldog leszek, ha pszichiáterként dolgozhatok. Ennél boldogtalanabb már nem lehetek, mint amilyen most vagyok. Rá kellett jönnöm, a pszichiátria iszonyúan gyerekcipőben jár még. Fogalmazhatnék úgy is, hogy hatékonyság szempontjából az orvosszakma alján van. Az „inkább árt mint használ” kategóriába tartozik. A tudósok kifejlesztették már a majdnem tökéletesen működő agyat, az AI-t, azonban a természetesen létrejött, elromlott agyat képtelenek vagyunk megjavítani. Az orvoslás krémje nem itt van, hanem a szívgyógyászatban, a génsebészetben és az ortopédiában. Meg lehet nézni, mekkora a különbség egy szívgyógyászati betegszoba és egy pszichiátriai között. A diplomámmal azonnal elmehetnék egy biztosítóba okmányolni, rokkantsági, baleseti elbírálásokat dokumentálni. Kevés ennél unalmas irodai munkát tudnék elképzelni. Inkább alighanem leteszem az igazságügyi orvosszakértői szakvizsgát. Ezzel bíróságoknak is szakérthetnék, beteget is láthatnék, nemcsak a papírokat forgatnám a kezemben. Ez még két év. Addig elvegetálok itt valahogy.