ch
Feedback
OLTAS - KOVACS MAGDOLNA JULIA

OLTAS - KOVACS MAGDOLNA JULIA

前往频道在 Telegram

显示更多
未指定国家未指定类别
267
订阅者
无数据24 小时
+27 天
+2730 天
帖子存档
Oltás ! Anélkül nem láthatod a gyermeked? Dr. Robert Malone egy újabb, szerinte a gyógyszeripar által támogatott tévhitre hívja fel a figyelmet: Az úgynevezett „nincs oltás, nincs látogatás” szabályok, amelyek előírják, hogy a családtagoknak Tdap-oltást kell kapniuk, mielőtt meglátogatnák az újszülöttet, hogy „védőburkot” (cocooning) képezzenek körülötte a szamárköhögés (pertussis) ellen, állítása szerint nem támaszthatók alá megfelelő tudományos bizonyítékokkal. Malone szerint ezek az oltások nem akadályozzák meg a kórokozó továbbadását, ezért megkérdőjelezi az ilyen látogatási szabályok indokoltságát.

A szerző bízik abban, hogy eljön az idő, amikor az emberek felébrednek az orvosi dogmák bűvöletéből, és visszatérnek a józan észhez, a tisztasághoz, a természethez és a lelki szabadsághoz. „Az igazság nem fél a vizsgálattól, csak a hazugság.” A befejezés tehát egy felhívás a lelki és testi szabadság visszaszerzésére, és egyben ítélet a kor orvosi rendszeréről, amelyet Stokes az emberiség egyik legnagyobb tévedésének tart. A könyvből kivett részek: 💷 Jutalmak és fizetések az oltóorvosoknak Táblázatokban bemutatja, mennyi bónuszt kaptak London és az angliai városok (pl. Birmingham, Liverpool, Leicester, Manchester stb.) oltóorvosai az 1880-as években. A jutalmak 1868-ban még £2753, 1885-re viszont £17 687 voltak évente. Összesen 18 év alatt £211 314 fontot fizettek ki csak „jutalomként”. A Kormány Oltási Osztálya évente kb. £9767-et költött saját tisztviselőire (felügyelők, orvosok, utazási költségek stb.). Ez bizonyítja, hogy az oltási rendszer „óriási üzletág lett a hivatalnokoknak és orvosoknak”. ☠️ A higany bevezetése Az orvoslásban „ördögi ötlet” volt. Ezt Paracelsus (1493, Svájc) nevéhez köti, akit „a sarlatánok ősatyjának” nevez. Paracelsus megdöntötte a korábbi gyógynövényes gyógyítást, és ehelyett bevezette a „kémiai rendszert”, amellyel „Isten természetes rendjét” rombolta le. A szerző így fogalmaz: „Az ördög sugallta az embernek, hogy a gyógyítás helyett mérget adjon.” A természetes gyógymód Istenhez, a vegyi és orvosi beavatkozás pedig a bűnhöz tartozik. 🐄 Borjú-lymph labor költségei (Lamb’s Conduit Street, London, 1881 – 1886) Ez az intézet az oltásokhoz használt „borjú-nyirokot” állította elő. Költségek például: igazgató: £400 segéd: £300 borjak, nyirok, kísérleti anyagok: £900 → £700 borjak tartása, trágyaszállítás: kb. £800 Összesen: kb. £2890 évente. „Mi lesz ezekkel a borjakkal, miután beoltják őket az emberi nyirokkal? Húsuk visszakerül az emberek asztalára?” Ezzel azt akarja érzékeltetni, hogy a rendszer erkölcsileg és higiéniailag is visszataszító. 🧮 Összesített költség 1840–1885 között: Oltási díjak és költségek: £2 508 237 Bónuszok az oltóorvosoknak: £211 314 ➡️ Összesen: £2 719 551 Éves becsült kiadás: kb. £123 000 Az oltások fenntartása többe került, mint a járványok kezelése, és csak az orvosi hivatalnokok hasznát szolgálta. Az egyik képen Stokes saját rendelőjét hirdeti: „All kinds of disease successfully treated by W. D. Stokes, Tunbridge Wells, Kent.” Azt ígéri, hogy bármilyen betegséget meggyógyít, különféle gyógynövényekkel, pirulákkal és keverékekkel, és ha nem sikerül, nem kér pénzt. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy 30 éves praxisában akár egy páciense is meghalt himlőben, akkor £100 jutalmat fizet. Ez a hirdetés egyrészt önreklám, másrészt politikai üzenet: arra buzdítja az olvasót, hogy követelje a kötelező oltási törvény eltörlését és egy új, oltást tiltó törvény megalkotását, mert szerinte ezzel évente 50 000 életet lehetne megmenteni Angliában. A könyv 👉 https://archive.org/download/b30478637/b30478637.pdf https://telegra.ph/WILLIAM-D-STOKES-THE-WATCHMAN-10-07

W. D. Stokes bemutatja, hogyan üldözték és büntették azokat az embereket Angliában, akik lelkiismereti vagy erkölcsi okból megtagadták az oltást. A kormány törvényes eszközökkel terrorizálta a lakosságot: pénzbírságokat szabtak ki, lefoglalták a családok ingóságait, sőt egyeseket börtönbe is zártak, csak mert nem akarták beoltatni a gyermekeiket. Olyan apákat, akik hetekre rács mögé kerültek, anyákat, akiknek elvitték a gyerekeiket, és idős embereket, akiket rendőrség vitt el az oltóorvoshoz. A szerző ezeket erkölcsi bűnnek nevezi, mert az állam így nem a betegséget gyógyítja, hanem az emberek hitét töri meg. Az oltásellenes embereket „fanatikusnak” bélyegezték, de valójában a lelkiismeretük szerint cselekedtek, mert nem akarták, hogy gyermekeik testébe „idegen anyagot” fecskendezzenek. „A törvény, amely a testet kényszeríti, a lelket börtönzi.” A 19. század végén több ezer ember ellen indult eljárás Angliában pusztán azért, mert megtagadta a vakcinát. A bíróságok legtöbbször az orvosi jelentésekre hivatkoztak, amelyek szerint „az oltás megmenti az életet” — szerint ezek a jelentések hazug alapokra épültek. Régen a hit miatt égettek el embereket, most a lelkiismeret miatt ítélik el őket. Szerinte a lelkiismereti szabadság az emberiség egyik legnagyobb kincse, és az orvosi kényszer éppen ezt veszi el. 7. fejezet – Mit tett az oltás valójában A fő állítása: az oltás nemhogy megmentette volna az emberiséget a betegségektől, hanem új betegségeket hozott létre, és tömeges szenvedést okozott. A vakcináció után nem csökkent, hanem megnőtt a halálozás a bőr- és vérbetegségekben, a gyulladásokban, epilepsziában és idegrendszeri kórokban. Úgy véli, a „himlő elleni oltás” a testbe juttatott „rothadt állati anyagot”, ami megmérgezte a vért, és tönkretette az immunrendszert. Sok példát idéz olyan esetekről, amikor gyermekek néhány napon belül meghaltak az oltás után, de az orvosok ezeket „véletlen egybeesésnek” minősítették. A szerző ezt kegyetlen hazugságnak nevezi. Az orvosok a kudarcokat eltitkolják, a sikertelenségeket elhallgatják, és a közvélemény előtt azt a látszatot tartják fenn, hogy az oltás „megállította a himlőt”. Valójában szerinte a himlő eltűnése a tisztaság és a közegészségügy fejlődésének köszönhető, nem a vakcináknak. „A betegséget nem a tű gyógyította meg, hanem a szappan és a józan ész.” A szerző szerint az oltásokkal új járványok jelentek meg — például vérmérgezés, szifilisz, ekcéma, és különféle idegrendszeri zavarok. Ezeket korábban ritkán ismerték, az oltások után viszont elterjedtek. A vakcináció morálisan is romboló: az orvosok „kísérleteznek” az emberekkel, mint az állatokkal, és elveszik a bizalmat a természetes egészség iránt. „Az oltás nem védett meg semmitől — de elvette a szabadságot, a hitet és az egészséget.” Szerinte a jövő orvostudománya majd elismeri, hogy ez az egész rendszer történelmi tévedés volt, amelyet félelem, haszonvágy és tudatlanság tartott fenn. 8. fejezet – Befejezés Az oltás nem az egészség útja, hanem a szabadság elvesztésének eszköze. A szerző szerint a 19. századi Anglia példája azt mutatja, hogy a „tudomány” nevében erkölcsi, testi és lelki bűnök történtek. Az emberiség legnagyobb hibája az volt, hogy a saját testének jogát átadta az államnak és az orvosoknak. Ezzel a döntéssel szerinte megszületett a „modern szolgaság”: a test fölötti uralom az államé lett, az egyén pedig elveszítette az önrendelkezést. A szerző arra szólítja fel az embereket, hogy álljanak ki a lelkiismeretükért és a természetes egészségért. Az emberi test Isten műve, amit nem szabad „állati anyaggal” vagy mesterséges anyagokkal beszennyezni — az oltás szerinte szentségtörés. Stokes külön megköszöni azoknak, akik börtönt, gúnyt és üldözést is vállaltak, mégis kitartottak a szabadság mellett. Őket a „szabadság mártírjainak” nevezi. „A fecskendő a kor bilincse lett, és az orvosi törvény a lelkiismeret börtöne.”

A szerző szerint a „közegészségügy” jelszava mögé bújva az orvosok teljhatalmat kaptak a test felett, és ezzel megszűnt a személyes döntés joga. Ez szerinte erkölcsi veszély, mert az állam így átvette az uralmat az emberi élet legszemélyesebb részén: a testen. Az orvosi hatalom nem tűri az ellentmondást: aki megkérdőjelezi az oltásokat, azt kinevetik, elhallgattatják vagy „fanatikusnak” bélyegzik. Ezt az eljárást a vallási inkvizícióhoz hasonlítja — csak itt nem a hitet, hanem a testet égetik meg „tudomány” címén. „A testünk lett az állam tulajdona, és a fecskendő az új bilincs.” A rendszer nem a tudomány diadala, hanem a szabadság bukása. A valódi tudomány nem kényszerít, hanem megfigyel és bizonyít — az oltási rendszer viszont dogmává vált, amelyben a kétely bűnnek számít. Az emberek merjenek nemet mondani az orvosi kényszerre, és álljanak ki lelkiismeretük mellett, mert az emberi jogok a test önrendelkezésén kezdődnek. 4. fejezet – Hamis statisztikák Az oltások hatékonyságát hamis statisztikákkal támasztották alá. Szerinte az orvosi hatóságok és a kormány tudatosan manipulálták az adatokat, hogy az oltások eredményesnek tűnjenek. Amikor egy himlőjárvány során az oltottak is megbetegedtek, egyszerűen kihagyták őket a statisztikából, vagy azt írták melléjük, hogy „nem teljes oltás”, „részleges oltás” – így a valós képet eltorzították. A hivatalos jelentések nem az igazságot tükrözik, hanem a hatalom érdekeit. Az orvosok sokszor „úgy számolnak, ahogy a kormány elvárja”, mert az oltások rendszeréhez pénz, állás és tekintély kötődik. Kiemeli Leicester városát, ahol az emberek megtagadták a kötelező oltásokat, mégis a legalacsonyabb lett a himlőhalálozás Angliában. Ez szerinte bizonyítja, hogy a higiénia, a tisztaság és az elkülönítés többet ér, mint az oltás. A statisztikák mögött emberi sorsok vannak — gyerekek, akik az oltás után megbetegedtek vagy meghaltak, de az orvosok „természetes halálnak” nevezték az esetet. „A valódi statisztika nem a számokban van, hanem a temetőkben.” Az oltás után elhunytakat sosem számolják az áldozatok közé, így a valós kár rejtve marad a társadalom előtt. Az „orvosi statisztika” a legveszélyesebb propaganda, mert tudományosnak látszik, de morálisan hazug. A számok mögött szenvedés és elhallgatás van, és az igazságot csak akkor lehet látni, ha az emberek maguk néznek a tények mögé, nem a jelentésekbe. 5. fejezet – A Leicester-i példa W. D. Stokes itt mutatja be Leicester városát, mint a világ első nagy oltásellenes sikerpéldáját. Az 1850-es évektől kezdve a város lakói egyre erősebben tiltakoztak a kötelező oltások ellen. Az embereket megelégelte, hogy a hatóságok bírságolták és börtönbe zárták azokat a szülőket, akik nem engedték beoltatni gyermekeiket. A lakosság végül tömegesen megtagadta az oltást — és meglepő módon a járványok nem törtek ki. Leicester példája világraszóló bizonyíték volt arra, hogy a betegségeket nem az oltás, hanem a közegészségügyi intézkedések (tisztaság, szennyvíz-elvezetés, izoláció, karantén, táplálkozás javítása) fékezik meg. A városban bevezettek egy teljesen új modellt, amit „Leicester Method”-nak neveztek: ha valaki megbetegedett, gyorsan elkülönítették,fertőtlenítették a házát, és figyelték a kontaktokat — de nem oltották be az egész lakosságot. Ennek eredményeként a himlőhalálozás drámaian visszaesett, sokkal alacsonyabb lett, mint más, „oltott” városokban. A kormány orvosai eleinte nem akarták elhinni, majd elhallgatták a sikert. Leicesterben a közösség ereje és a józan ész győzött a kényszer felett. A város lakói azt mondták: „Jobban hiszünk a szappanban, mint a fecskendőben.” Leicester példája történelmi mérföldkő, mert megmutatta, hogy járványok nélkül is lehet élni, ha az emberek felelősségteljesen gondoskodnak a tisztaságról és az egészségükről. „Leicester az élő bizonyíték, hogy a szabadság nem ellensége az egészségnek, hanem feltétele annak.” 6. fejezet – Üldözések a lelkiismeret miatt