Hőskultusz és Emlékezet 🇭🇺

1945. május 8-án, néhány órával a kapituláció után a szövetségesek a bajorországi Bad Reichenhallban bírósági tárgyalás nélkül kivégzőosztag elé állítottak tizenkét francia SS katonát a Charlemagne hadosztályból... „Életünket kockáztattuk és áldoztuk Körlinnél és Kolbergben, nem gyilkoltunk nőket és gyerekeket, templomokat és házakat sem gyújtottunk fel, ellenkezőleg: erőfeszítéseinknek köszönhetően több tízezer civil menekült meg, és ezt a bíróság előtt is el fogom mondani, ha nem akarják megérteni. (...) két kedves barátom is a tizenkettek között volt. Martin és Gosse emelt fővel haltak meg, nem engedték, hogy bekössék a szemüket, miként a többiek sem. Együtt érte őket a halál, miközben a francia golyók szitává lőtték őket, s biztosra veszem, hogy közben ez kiáltották: Vive la France!” (Paul Martelli: Az ördög farkán. Harcban a kommunistákkal 1945-ben a keleti fronton a Waffen-SS soraiban, majd 1951-54-ben Indokínában a francia haderő kötelékében. 239. o.)

Ritz Ottó (1917-1945) határvadász tartalékos zászlós sírja a Rákoskeresztúri új köztemetőben. Hősi halált halt 1945. január 28-án.

„Büszkén gondolok vissza a bajtársiasságra, mely egymáshoz kapcsolt minket a társaimmal, akiknek emléke halála még velem marad; a bajtársiasságra, amiről napjaink céltalan ifjúsága fogalmat sem tud alkotni. (...) Nekünk, a Leibstandarte fiatal katonái számára a háború kalandot kínált, valamint lehetőséget a harcra a bolsevizmus ellen, mely a civilizált világ elpusztításával fenyegetett... Ha megengedhetek magamnak egyetlen "mi lett volna, ha..." felvetést, így hangzana: »Mi lett volna, ha Hitler nem száll szembe a kommunista fenyegetéssel? Hol húzódnának a Szovjetunió határai?« Diplomácia című könyvében Henry Kissinger felidézte, mit válaszolt Sztálin, amikor egy amerikai diplomata gratulált neki Berlin elfoglalásához: »Sándor cár Párizsig jutott.« (...) A szövetségesek, mint győztes hatalmak az egész SS-t bűnszervezetté nyilvánították, ami kényelmes megközelítés volt, hogy eltereljék a figyelmet az általuk – főként a szovjetek által – elkövetett etnikai tisztogatásokról, tömeggyilkosságokról és nemi erőszakról. (…) Csak annyit állíthatok, hogy mialatt a 4. századnál szolgáltam, fiatalemberek heroizmusának voltam tanúja, akik elkötelezték magukat a hazájuk mellett, keményen harcoltak és tisztelettel bántak az ellenséggel. Mind a mai napig a katonáink derékszíjára írt szállóige szerint élem az életem: Meine Ehre heißt Treue.” (Erwin Bartmann: A népért és a Führerért. Az 1. Leibstandarte SS Adolf Hitler SS-páncéloshadosztály veteránjának emlékirata. 246 - 249. o.)

Történelem és nemzettudat A 20. századi magyar történelem megítélését máig áthatja az 1945 és 1989 közötti korszak emlékezetpolitikai felfogása. Bár Szabó Péter hadtörténész 1994-ben – a Zrínyi Kiadó gondozásában – megjelentette a Don-kanyar című könyvét, amely levéltári forrásokra, hadi jelentésekre, valamint német és magyar katonai visszaemlékezésekre hivatkozva cáfolta meg a „Donnál fegyvereiket eldobáló, fejvesztve menekülő, hiányos öltözetű magyar katonák” mítoszát, ez a szemlélet még mindig tartja magát, noha a történettudományra nehezedő állampárti nyomás megszűnése óta már némiképpen árnyaltabban, mint 1989 előtt. Visszatérő teória Magyarország, mint „utolsó csatlós szerepének” gyakori felemlegetése, a világháborús szerepvállalásaink deheroizálása és a Magyar Királyi Honvédség, valamint a Magyar Királyi Csendőrség háborús bűnösségének mítoszára tényként történő hivatkozás. A történelem fontos identitásformáló tudomány, így az egészséges történelemszemlélet elő tudja segíteni a következő nemzedékek helyes életszemléletét. Ehhez azonban elengedhetetlen a 20. századi magyar történelem (Ungváry Krisztián és Krausz Tamás-féle) elfogultságtól független újrafeldolgozása, szemben az 1989 előttről még a magyar történettudományban rekedt marxista értelmezésektől. Ennek érdekében fontos szemügyre venni, és az 1945 előtti kordokumentumokra hivatkozva megállapítani, hogy mindkét világháborús szerepvállalásunk a geopolitika diktálta szükség mellett nemzeti, honvédő célokat is szolgált. Magyarország második világháborús hadba lépését nem lehet anélkül megérteni, hogy ne ismernénk akár a kommunista hatalomgyakorlás első hazai kísérletét, akár Trianon hatásait a magyar gazdaságra, akár pedig a Szovjetunió külpolitikai szándékait. A Szovjetunióval és magával a kommunizmussal szembeni ellenérzés egy korszemlélet volt, különösen azokban az országokban, ahol Magyarországhoz hasonlóan felütötte fejét a vörösterror. Trianont pedig az akkori magyarság politikai és társadalmi hovatartozástól függetlenül egy emberként ítélte el. Az adott kor körülményei miatt a revízió és az antikommunista szemlélet érthető okokból a magyar politika zsinormértéke lett. A második világháborús küzdelmünket, különösen a magyarországi harcok idején kifejtett ellenállást sem lehet anélkül megérteni, hogy ne ismernénk akár a katyńi tömegmészárlás-, akár Kápolnapuszta férfilakosságának a meggyilkolásának-, akár pedig a civil lakosság „málenkij robotra” hurcolásának a történetét, vagy éppen a szovjet propagandista Ilja Grigorjevics Ehrenburg „Öljetek” című kiáltványát a Vörös Hadsereg katonáihoz. A téma kapcsán érdemes kézbe venni nemes tomkaházi és folkusfalvi Tomka Emil harctéri naplóját. A történettudomány jellemzője, hogy minden korban újraértékel történelmi eseményeket és a saját szemüvegén igyekszik láttatni a múltat. Magyarország második világháborús szerepvállalásáról évek óta komoly társadalmi viták zajlanak. Az 1945 előtti történelmünket azonban véleményem szerint hiba nem az adott kor keretrendszeréből értékelni, hanem egy nagyon kényelmes, elfogult nézetrendszerből szemlélni. Akár a keleti frontot, akár a magyarországi hadszínteret vesszük alapul, akkor nyugodt lelkiismerettel jelenthetjük ki, hogy a Magyar Királyi Honvédség katonái számos hősies helytállást tanúsítottak.

Erhard Mößlacher (1921-1945) SS-Hauptsturmführer - 8. „Florian Geyer” SS-lovashadosztály (8. SS-Kavallerie-Division „Florian Geyer”) A budapesti védelmi harcok idején, 1945. február 9-én kapta meg a Vaskereszt Lovagkeresztjét, mint SS-Obersturmführer (a 16/6. SS-lovassvadron parancsnokaként). Három nappal később, február 12-én a budavári kitörés során esett el. A budaörsi német-magyar katonai temetőben nyugszik. Az egyenruhán látszik a közelharci pánt (Nahkampfspange). Mößlacher 1943. november 9-én kapta meg ennek bronz-, majd hat nappal később az ezüst fokozatát.

A második világháború történetéből kevés nyilvánosságot kapott az 1943-44-es mesterségesen előidézett „bengáli éhínség”, amely Winston Churchill felelőssége volt. Churchill ugyanis a második világháborúban figyelmen kívül hagyta az indiai élelmiszerhiányt. A sürgős élelmiszersegélyek indiai szubkontinensre való meg nem érkezése miatt legalább hárommillió bengáli lakos halt éhen. Az alábbi fotó nem Auschwitzban, Dachauban, vagy Buchenwaldban készült és nem a németek követték el, hanem a piedesztálra emelt Churchill, aki személyesen hagyta jóvá a drezdai terrorbombázást.

Hétvégi programajánló a hadtörténelem kedvelőinek

Hogyan alakult ki Magyarországon az édesanyák ünnepnapja és milyen üzenettel bírt az anyakultusz a Horthy-korszakban? A válasz az alábbi írásban 👇🏻 https://csarnaimark.blog.hu/2024/05/05/_a_magyar_anyak_a_nemzet_jovendojet_szolgaljak Minden kedves Édesanyának és Nagymamának boldog anyák napját! 💐

Hetvenkilenc évvel ezelőtt gyilkolták meg antifasiszta partizánok Benito Mussolinit, aki a külföldi állam- és kormányfők közül elsőként állt ki Trianon revíziója mellett. 🇮🇹🇭🇺 https://csarnaimark.blog.hu/2022/05/18/_egy_szerzodes_nem_lehet_sirbolt