Jobbszélső 🇭🇺

📝 Békés Márton úgy fogalmazott több posztjában is, hogy a 2026 nyara, a mozaikjobboldal nyara volt. Ez persze képezheti vita tárgyát, de az nem, hogy maga a fogalom, szűk másfél hónap alatt eljutott a magyar nyilvánosság minden szegletébe. A jobboldalon, pláne annak inkább a fősodratában, egyfajta reménysugarat látnak benne, amely nem csoda, hiszen áprilisi kiütéses vereségük után még támolyogva keresik a politikai küzdelem folytatásának a módszereit. A balliberális oldalon egyelőre, mint nevetséges, komolytalan koncepciót tálalják, de az minden erőltetett kifigurázás és kétkedés ellenére is áthat, hogy foglalkoznak vele, nyilván, mint potenciális veszélyforrással. Érdekes, hogy egyelőre leginkább a nemzeti radikális oldalon, a Mi Hazánk fémjelezte térfélen kapott a legkevesebb visszhangot a dolog. Persze a Magyar Jelen fontosabb arcai aktívan közreműködnek a mozaikjobboldal kimunkálásában, de például Toroczkai László, a Köz-térnek adott hosszú interjújában, leginkább érdektelenséget mutatott, és egy félmondattal elintézte a dolgot. Ennek persze oka lehet, hogy ők leginkább a pártpolitikai színtéren kívánnak mozogni, és kétségtelen, hogy a Fidesz megrogyásával most mutatkozik jó esély számukra, hogy sikereket érjenek el ott, vagyis betöltsék a politikai vákuumot. Kérdéses persze, hogy valóban lesz-e politikai vákuum, hiszen Orbán Viktor visszatérésével, aktivizálódásával még forgathat egyet a jelenlegi felálláson (persze, ha csak annyit, és olyanokat tud mondani, mint Tusványoson, akkor tényleg szabad a pálya Toroczkaiék előtt). És itt van a mi közegünk, a szélsőjobb, amely a fogalom megszületésének a pillanatában adta a kereteket, és sokan most is aktívan dolgoznak annak kicsiszolásában, viszont részben -és teljesen érthetően- bizalmatlanul fogadta a kezdeményezést, részben pedig egyelőre nem teljesen érti, hogy miről is szólna ez. Ez utóbbi nem csoda, hiszen egy formálódó dologról van szó, amely ezekben a hónapokban érlelődik ki. (Had ajánljuk ismét mindenki figyelmébe a Substack oldalunkon megjelent írást a témával kapcsolatban, szerénytelenség nélkül, de az eddigi legfontosabb széljobbos elemzés a mozaikjobboldal vonatkozásában!) Ez tehát nagyon röviden, és végtelenül felszínes megközelítésben a politikai oldalak hozzáállása a mozaikjobboldallal kapcsolatban. Értelemszerűen nekünk a széljobb szerepe, mozgástere, lehetőségei a legfontosabbak ebben az egészben. Az általunk képviselt értékeknek, sőt az általunk képviselt mentalitásnak a minél szélesebb körben való elfogadtatása kell, hogy legyen az elsődleges cél. Ha csak azt el tudjuk érni, hogy a jövőben ne kezdődjön elhatárolódási verseny egy-egy akciónk, megmozdulásunk után, ha eltűnik az a hozzáállás, hogy bizonyos alakok maguknak vindikálják a jogot, hogy megmondják, hogy hol van a jobboldali asztal széle, akkor már nyertünk. És ezt nevezhetjük minimális elvárásnak, minden más innentől fölfelé van, vagy legalábbis lehet. Ugyanakkor ezt a dolgot „nem adják ingyen”. A legfontosabb, hogy fel kell mutatnunk azt az intellektuális színvonalat, amely komolyan vehetővé tesz minket. Önálló, értékes, és érdekes gondolatokra van szükség. Ebbe természetesen bele kell, hogy tartozzon az építő jellegű kritika is, amely mindig előrevisz, de azt le kell vetkőzni, hogy merő rosszindulatból, irigységből tegyen keresztbe valaki. Legalábbis, ha komolyan akarjuk venni magunkat. És vannak még egyéb fontos feladatok is. Legyen bármi is a véleményünk azokról a megmozdulásokról, amiket az átalakuló jobboldali fősodor visz most az utcákra (akár a tegnapi tüntetés egyes elemeit elnézve is felszalad a tisztességes radikális néző szemöldöke), tény, hogy mozgásban vannak, a táborukat nem hagyják elülni és szétszéledni. Ez nyilván szól annak is, hogy ki akarják mozogni a mostani időszakot, hogy ne egy totális összeomlás következzen be a táboron belül, szól annak is, hogy most emelkednek fel olyan arcok, akik meghatározóak lehetnek a következő években (mások pedig most tűnnek el a süllyesztőben), és persze szól a túloldalnak is, hogy van mozdítható tömeg, így nem fognak mindent eltűrni, elviselni, ez intő jel lehet a hatalom részére, amikor az el- és felszámoltatást le akarja vezényelni. Itt van tehát az idő, hogy aktivizálja magát a széljobb is. A nyári buzivonulás elleni akciók már mutatták, hogy a parázs ott van a hamu alatt, sőt képes lángra is kapni, ha kap egy kis fuvallatot, de az ősszel mindenképpen szükség van komolyabb, erősebb megmozdulásokra is, hogy a térképen maradjunk. Rögtön hozzá kell tennünk: természetesen nem csak, sőt nem elsősorban a jobboldal újra osztása, újra definiálása miatt fontosak ezek, hanem azért is, mert világnézeti ellenségeink hatalmi pozíciókat is meg tudtak kaparintani, azon felül, hogy továbbra is mérgezik lankadatlan erővel a társadalmat, deviáns nézeteikkel. És természetesen például egy-egy megemlékezés is önmagában is fontos. Így hát nincs más hátra, mint erőinket összegyűjteni, és megmutatni magunkat. Az idei október 23. például a legkiválóbb lehetőségnek mutatkozik erre!

Közel száz iskolás jelenlétében, a Tisza-kormány képviselőjével tart tanévnyitót ezekben a percekben is tucatnyi olyan szélsőséges, destruktív szervezet, mint amilyen az Amnesty International, a Labrisz vagy a Háttér Társaság. Érdemes megjegyezni, hogy Lannert Judit oktatási miniszter – aki szerint a szexuális nevelés nem csak a szülő feladata – az elmúlt hónapokban gyakorlatilag csak ezekkel a szélsőliberális szervezetekkel egyeztetett az oktatás jövőjét illetően, legalábbis a nyilvánosság előtt. Olyan dolgokat is tanulhattok, amelyek a tananyagnak jelenleg még nem feltétlenül részei – hangzott el az érzékenyítő rendezvény megnyitóján. Az évnyitónak álcázott érzékenyítő foglalkozásra mi is bemehettünk és kérdezhettünk a „civil szervezetek” képviselőitől. Szerettünk volna kérdéseket feltenni a rendezvényt megnyitó Pálfi Erikának, a közoktatásért felelős államtitkárság tartalomfejlesztésért felelős osztályvezetőjének is, ám az interjúra sajnos nem kapott engedélyt. Érdekesség, hogy Pálfi ugyanezt a pozíciót töltötte be a Belügyminisztérium égisze alatt az előző kormányzat alatt is. Az Amnesty International részéről egy budapesti gimnazista tartott beszédet, aki az új oktatási politikát dicsérte, kiemelve, hogy a kormány illetékes minisztériuma párbeszédet folytat azokkal a „civil szervezetekkel”, melyet az Orbán-kormány „propaganda törvénye” kitiltott az oktatási intézményekből. Maga a rendezvény – ha minden igaz – megszegi, az pedig egészen biztos, hogy teljesen semmibe veszi a jelenleg is hatályban lévő, 2021-ben elfogadott gyermekvédelmi („propaganda”) törvényt, amelyet egy 2022-es – a baloldal által megpuccsolt – népszavazáson 3 millió 800 ezren támogattak érvényes szavazatukkal. Többen, mint amennyien idén áprilisban a Tiszára szavaztak.

🇭🇺✝️Buda feltámadása: 145 év oszmán uralom után tört meg a félhold hatalma, és lobogott Magyar zászló a várfalon! A keresztény Szent Liga hadai háromszáznegyven éve, 1686. szeptember 2-án foglalták vissza a másfél évszázadon át török kézen lévő Budát. Ebből az alkalomból, valamint a 340. évfordulóra tekintettel Szász Péterrel, a Depositum hitvédelmi portál főszerkesztőjével jártuk körbe a várat, ahol igyekeztünk érdekességeket, kevéssé ismert eseményeket összegyűjteni és bemutatni. A videó a Magyar Jelen YouTube-csatornáján nézhető meg!

Nele Aschoff elismerte, hogy részt vett az ellenem elkövetett sikertelen támadási kísérletben – várom a bocsánatkéréseket! A 2023 februári támadásokkal foglalkozó BASC nevű antifasiszta felület nyilvánosságra hozta négy, július 14-én meghallgatott elkövető vallomását. Az egyikük, a Weimarban született Nele Aschoff engem név szerint is említett. „Én, Nele Aschoff, azonosítható vagyok a 2023. február 9-én a Nyugati pályaudvaron a »neon*ci« Lipták Tamás Pál, valamint a Fővám téren Rafael R. B., Justyna M. B. és Bartomiej F. W., illetve a Gazdagréti téren T. Zoltán elleni támadásokról készült videókon, és én vagyok az a személy, akit »Nele Aschoff«-ként emlegetnek a »támadási videók« között található aktában” – idézi az elkövető szavait a szélsőbaloldali felület. Mint azt el is mondta, 2023. február 9-én a kora délelőtti órákban vettem észre, hogy néhány figyelnek, illetve engem fotóznak, videóznak. Így nem ért váratlanul a támadási kísérlet, ami éppen ennek a figyelemnek is köszönhetően hiúsult meg. Ugyan megpróbáltak paprika spray-el lefújni, ám a permet éppen csak érte az arcomat, majd elszakadtak. Már akkoriban is 10-15 főre tettem a létszámukat, igaz, hozzám csak ketten jöttek végül oda. Mint az látszik, a támadási kísérlet sokat nem rendített a motívációmon. Ugyanolyan elszánt vagyok az azóta érkező fenyegetések ellenére is. Sőt, csak megerősített abban, amiben hiszek, amit teszek és amit képviselek. Mások nem úszták meg annyival, mint én. Éppen ezért nem felejthetjük azokat a baloldali politikusokat, aktivistákat, influenszereket, médiafelületeket, akik az elmúlt három és fél évben igyekeztek bagatellizálni, relativizálni a Budapesten történteket. Kiálltak azok mellett, akik most saját vallomásaikkal erősítették meg, hogy amit mondtunk róluk, amit képviseltünk az ügy kapcsán, az igaz volt. Immár konkrét nevek, helyszínek, cselekmények és elkövetők is ismertek. Ideje bocsánatot kérni mindazoknak, akik az elmúlt években ezeknek a brutális támadásoknak a kitervelői és végrehajtói mellett álltak ki. Kérjenek bocsánatot kérni azoktól, akiket összevertek, akiknek maradandó sérüléseik lettek, akiknek az életét örökre megváltoztatták az „elvtársaik”. Bebizonyosodott, hogy nem a februári megemlékezés és azok szervezői jelentettek veszélyt a magyar társadalomra, hanem azok, akik tüntetni jártak ide ellene. Azok, akik ennek ellenkezőjét állították, kérjenek tehát bocsánatot, aztán tűnjenek el a közéletből!

📝 A mozaikjobboldal és a jobboldali média Arról a sokat tárgyalt tényről, hogy a jobboldalon régen látott mozgás és újrarendeződés kezdődött meg, jelen írásban nem kívánunk értekezni, inkább ennek egy kulcsfontosságú részéről szeretnénk megosztani néhány gondolatot, a(z) (össz)jobboldali média átalakulásáról. Az elmúlt hónapokban számos új csatorna született, illetve már korábban is létező felületek alakultak át. Ezeket naphosszat lehetne sorolni, erről Békés Márton tett közzé nemrég két bejegyzést is Facebook oldalán, így ezt nem kívánjuk ismételni. A változás mindenképpen örvendetes, hiszen úgy tűnik, hogy a jobboldali médiatérben is megindult az a mozgás és újrarendeződés, amelynek politikai és kulturális szinten egyaránt tanúi lehetünk. A mozaikjobboldalról szóló korábbi gondolatokból azonban egy fontos következtetés adódik a média kapcsán is. Ha a mozaikjobboldal valóban stratégia, és nem egy új, közösen vallott világnézet, akkor annak nem lehet célja a különböző mozaikdarabok egybeolvasztása. Éppen ellenkezőleg: az egyes szereplők, közösségek és szellemi műhelyek önállóságának megőrzése mellett kell megteremteni közöttük a párbeszéd lehetőségét. A mozaikjobboldal lényegét tehát nem szabad annak adnia, hogy létrejön néhány fő irányadó személy és csatorna, amelyek idővel az egész jobboldali médiatér központjává válnak. Bár elkerülhetetlen és szükséges is, hogy jó pár, irányadó tartalom napvilágot lásson, ezeknél még fontosabb az önálló, autonóm módon szerveződő -ha úgy tetszik- a mozaik 1-1 darabjának szóló kulturális élet megteremtése. Gondoljunk akár a Kommentár folyóiratra, a Project Legionary és a Jobbszélső csatornákra, amelyek mind-mind egy sajátos, ellenben a mozaikjobboldal számára ugyanúgy jelentős részt reprezentálnak. Éppen ezeknek a különálló műhelyeknek a létezése adja meg azt a sokszínűséget, amelyből valódi kulturális megújulás születhet. A valódi kulturális megújulás ugyanis az alapvető kérdésekben megegyezően gondolkodó jobboldali közösségek önálló létezés melletti együttműködését jelenti. Ez a médiára is igaz. Nem szükséges, hogy mindenki ugyanazt gondolja, és különösen nem szükséges, hogy mindenki ugyanazt mondja. Arra viszont szükség van, hogy a különböző álláspontoknak legyen tere, és hogy az ezeket képviselő szereplők képesek legyenek egymással párbeszédet folytatni. Éppen ezért kifejezetten fontos, hogy a jobboldali média ne féljen a saját közegén belüli vitáktól. Az, hogy különböző mozaikdarabok ülnek egy asztalhoz, még nem jelent egyetértést. Sőt, éppen az lenne a lényeg, hogy olyan kérdésekről is képesek legyünk egymással vitázni, amelyekben komoly eltérések vannak. Az együttműködés nem lehet vélemények egybeszorítása, hiszen konstans vitában elkopik az önálló munka is. Ha azonban belekényelmesedünk abba a helyzetbe, hogy adott esetben mindig ugyanaz a „mozaik” jelenik meg, ugyanazok a személyek kapnak lehetőséget, és ugyanazok a csatornák válnak a jobboldali közeg elsődleges fórumaivá, akkor rövid idővel később éppen az vész el, amitől ez az egész folyamat érdekes és értékes lehetne. A korábban szuverén véleményeket reprezentáló személyek, mozgalmak és szellemi műhelyek visszacsúsznak a vendég szerepébe, maga az adott műsor pedig egy sokadrangú, sablonszerű politikai beszélgetős műsorrá redukálódik. Ez nemcsak azért probléma, mert így kevesebb önálló gondolat jut el a közönséghez, hanem azért is, mert a mozaik lényege vész el. Ha a különböző darabok végül ugyanannak az egy képnek az ugyanolyan részeivé válnak, akkor már nem valódi mozaikról beszélünk, hanem egy új központ kialakulásáról. A jobboldali média megújulásának egyik kulcsa ezért az önálló, koherens gondolatokat megfogalmazó kulturális és közéleti tartalmak megteremtése, amelyek önmagukban, mind tartalmilag, mind technikailag a kor elvárásainak megfelelőek. Ehhez pedig nemcsak néhány nagyobb csatornára, hanem sok, egymástól független, saját karakterrel rendelkező műhelyre van szükség.

„A másik, szerintem fontos dolog a jobboldaliságból fakadó szolidaritás. Ez azt jelenti, hogy a jobboldal szereplői a baloldallal vívott világnézeti küzdelemben nem hátráltatják, hanem segítik, támogatják egymást. ” Mondhatni folytatom azt a munkát, amely szinte már sorozattá nőtte ki magát tavasz óta, ez pedig a jobboldal megújulásának, átrendeződésének kérdéséről szóló gondolataim közzététele. Ezúttal a jobboldali média szerepének egy részét boncolgattam, a teljes írást a Substack-oldalamon!

🇭🇺 1940. augusztus 30-án született meg a második bécsi döntés, melynek értelmében Észak-Erdély hazatért.

81 évvel ezelőtt gyilkolták meg Frieda Fürstot Sopronbánfalván. Egy részeg szovjet katona lőtte le hátulról a lányt, aki a megerőszakolása elől próbált menekülni, sajnos sikertelenül. Az eset 1945. augusztus 24-én történt. Mozgalmunk és az Ultras Csapod mécsesgyújtással emlékezett a sopronbánfalvi emléktáblájánál, amelyet Frieda öccse állíttatott a rendszerváltást követő években. Németül a következő szöveg emlékeztet a táblán: „Emlékezz rólam e helyen,/ hol elvesztém fiatal életem,/ ellenséges golyó – hideg gyilkosság által,/ az úristen bocsásson meg neki.” Grietsch Magda tanárnő visszaemlékezése a történtekről: – Azt követően, hogy 1945 tavaszán a szovjet csapatok bevonultak Sopronba, sok katonát itt, Bánfalván szállásoltak el – mesélte Grietsch Magda tanárnő, aki az annak idején egész Bánfalvát megrázó tragikus történetet a szüleitől hallotta. – A Fürst család a Várhely utca akkor legutolsó házában lakott. Azon az ominózus augusztusi napon a szülők kint a szőlőben dolgoztak, velük volt tizenkét év körüli fiúk, Károly is, egyedül Frieda volt otthon. Beállított hozzájuk egy ittas orosz katona, és bort kért a lánytól, aki annyira megijedt a váratlan látogatótól, nyilván attól is tartva, hogy ha bort ad a katonának, akkor az erőszakoskodni is fog vele, hogy kiszaladt az utcára, és elkezdett futni a falu felé. A katona ekkor utána lőtt, Frieda tőlük a második ház előtt rogyott össze. Amikor a szülők jöttek haza a szőlőből, szembe találkoztak a lovaskocsival, melyen a súlyosan sebesült lányt vitték a kórházba, de sajnos ­Friedán már nem tudtak segíteni, még aznap meghalt. Néhány sor Prőhle Károly bánfalvi evangélikus lelkész feljegyzéséből: „Ebben az időben a nőkkel való erőszakoskodás nagyon gyakori volt, ezért a fiatal lányok és asszonyok gyakran a pincékben rejtőzködtek el.” A gyilkosság után egy évvel, a családot minden vagyonuktól megfosztva kitelepítették Németországba. Nem feledjük az áldozatok neveit! Köszönet a Maderspach Kommandónak, akik nem hagyták a múlt ködébe veszni ezt a történetet sem és rendszeresen felhívják rá a figyelmet! |🇭🇺 legiohungaria.org |💬 @LegioHungaria |📹Instagram|🌐X|🌐IISwordsMedia|

📹 90’s vibe - Legionary edition 📲 Képgalériás beszámoló nyári táborunkról IDE kattintva érhető el. |🇭🇺 legiohungaria.org |💬 @LegioHungaria |📹 Instagram | 🌐X |🌐 IISwordsMedia |

🕯️

Emlékezz most reá, gyújts egy gyertyát magyar:

Lehet,hogy a sírhant holnap téged takar.

Mozgalmunk néhány tagja Kecskeméten gyújtott gyertyát Kiss Norbert emlékére, akit kereken 30 éve gyilkolt meg egy megvadult cigányhorda. Norbert “bűne” az volt, hogy öltözködéséből egyértelműen kiderült: Büszke magyarságára, büszke származására. 👨 Bács-Kiskun vármegyében rövidesen megalakul Mozgalmunk önálló, helyi divíziója. Ha ott laksz és bekapcsolódnál a fiatalokból álló kis csapat munkájába, vedd fel velünk a kapcsolatot: info@legiohungaria.org 📲 A Nacionalista Zóna bejegyzését is ajánljuk figyelmetekbe a témában. |🇭🇺 legiohungaria.org |💬 @LegioHungaria |📹 Instagram | 🌐X |🌐 IISwordsMedia |

Tudod mi történt itt, pontosan 30 évvel ezelőtt? Cigányok gyilkoltak meg egy magyarságára büszke fiatalt. 1993.08.23. Kecskemét, Kiss Norbertet három cigány agyonveri. Nem, nem ez volt az első ilyen gyilkosságuk a cigányoknak, de sokak szerint ez volt az első olyan ügy, ahol a liberálissá átöltözött hazai jogrend pozitív diszkriminációjának köszönhetően minimális, nevetségesen rövid büntetéssel úszták meg. Rettenetesen hosszan lehetne sorolni azt a véres utat, amely a cigányok bestiális magyarellenes gyilkosságait mutatná be. A legutóbb épp egy hete Szabó Sándor, köztiszteletben álló békéscsabai sportembert szúrta halálra egy bedrogozott kisebbségi. Persze mindenki, aki erre felhívja a figyelmet, azonnal kiírja magát a politikailag korrekt közbeszédből. Minket azonban ez nem érdekel! Nem fogunk a végtelenségig tűrni! "Emlékezz most reá, gyújts egy gyertyát magyar: Lehet,hogy a sírhant holnap téged takar. Pusztul jó világunk, a bűn embert ölet, Sír Sólymosi Eszter, gyilkol a gyűlölet." (2023.08.23-i posztunk, ami semmit nem veszített aktualitásából, sőt, az új kormány intézkedései, illetve a "cigányholokauszt-ügy" még érdekesebb fénytörést adnak neki.)

⚔️ 8 éve csatasorban 🎬 Videós, képes beszámoló nyári táborunkról IDE kattinitva érhető el. |🇭🇺 legiohungaria.org |💬 @LegioHungaria |📹 Instagram | 🌐X |🌐 IISwordsMedia |

❗️Megszereztem az eredeti* felvételt a Kossuth téri buliról! Hogy egy klasszikust idézzek Rambótól: „Persze, hogy tudtam! Csak nem sejtettem!” *Ez a videó természetesen egy amolyan mém, ami azért némi belső igazságot is tartalmaz...

📌Nincs joga Szent István örökségére hivatkoznia annak, aki megtagadja és eltörli azt Augusztus huszadikán – ellentétben Tarr Zoltán állításával – nem augusztus huszadikát ünnepeljük, hanem Szent István királyunkat és az évezredes keresztény magyar államiság létrejöttét. A fenti kijelentés persze manapság már több sebből vérzik. Valóban Szent Istvánt ünnepeljük? Számít még bármit az ezeréves keresztény magyar államiság 2026 Magyarországán? Nem lehet, hogy éppen azért van már csak augusztus huszadikán sör, virsli, üdítő, óriáskerék és tűzijáték, mert a kommunizmus alatt így szokta meg a nép, és kell egy piros betűs ünnep, amikor bulizni lehet, ráadásul idén másnap sem kell dolgozni menni? A válasz alighanem az utóbbi felé billen. Ettől függetlenül augusztus huszadika kapcsán nem árt néhány dolgot jobboldali szemszögből is leszögezni, esetleg megvizsgálni. Tény, hogy augusztus huszadika eredetileg I. Szent István királyunkhoz kapcsolódik. Már a titulusa is jelzi, hogy Turul-házi uralkodónk nemcsak a katolikus egyház szentje lett (akit a nyugat mellett a kelet is szentként tisztel!), de ezt megelőzte királlyá koronázása is. Leszögezhetjük tehát, hogy I. István királyságot alapított, nem köztársaságot, uralkodása kezdetétől pedig a keresztény magyar államiságot számítjuk. Magyar államiság azonban István előtt is létezett, valamint a Magyar Királyság után is. Innen nézve pedig valóban megkérdőjelezhetővé válik, hogy a magyar köztársaság mégis milyen jogon hivatkozik, emlékezik szent királyunkra és az általa alapított államra? A jogfolytonosság természetesen nem vitatható, ezesetben azonban az István uralkodását megelőző Magyar Fejedelemséget is el kell ismerni a magyar államiság részének – bár nem gondolom, hogy ezt bárki kétségbe vonja. Ezt tehát csak azért pendítettem meg, hogy érezzük, Szent István kapcsán nem kerülhető meg a keresztény királyság kitétel. A másik lózung, amelyet előszeretettel vonszol elő ateista testéből a baloldali kánon, miszerint a Szent István-i örökség része a nyugathoz tartozás, melyet előszeretettel vetítenek ki a nyugat mai reprezentánsaira, első nagy királyunk nézeteit pedig egyfajta „ideológiai bunkósbotként” használják a jobboldali szuverenizmussal szemben. Csakhogy a Szent István korabeli nyugat nemhogy köszönőviszonyban nincs a mai nyugattal, de nagyjából egy teljesen másik bolygón vagy éppen dimenzióban helyezkedik el annak szöges ellentéteként. A Szent István-i nyugat templomokat építtetett, nálunk például tíz falunként egyet, és minden idegszálával a kereszténység megtelepedését segítette elő a Kárpát-medencében élő magyarok és más népek között, valamint minden addiginál szorosabbra fűzte az állam és az római egyház működését. I. István király, ahogyan utódai, nem a néptől, hanem Istentől eredeztette és kapta hatalmát az uralkodásra. Ezzel szemben a mai nyugat diszkókká alakítja az ősi templomokat, miközben az egyházat minél kijjebb szorítja az állam működéséből, egyfajta szociális intézményrendszerré silányítva az egykori harcos kereszténységet. A hatalmat pedig Isten ellenében az úgynevezett nép osztja ki szavazás útján. A Szent István-i nyugat harcolt a külső hódítókkal szemben, miközben a mai, baloldali alapokon nyugvó nyugat a „Refugees welcome” felirattal várja őket. Az eddigi gondolatmenet mentén pedig felvethető egy súlyos kérdés, amit ritkán teszünk fel: ki ma a magyar? Mi alapján mondhatjuk valakire azt, hogy ma az a magyar, amire ő azt mondja? Az általam adott válasz és a folytatás a Magyar Jelen oldalán olvasható.

Halhatatlan vagyok, 1000 éve élek Valóban? 🏛 Augusztus 20-án büszkén hivatkozunk az ezeréves államra, ami önmagában nem halhatatlan. 🌱 Folytatólagosságának belőlünk kell fakadnia a jelenben, és tovább kell adnunk az örökségünk az utánunk érkezőknek, ahogyan azt elődeink is tették. ✝️ Tovább kell adnunk a hitünket, a hagyományainkat és azt a harcos mentalitást, ami nélkül nem büszkélkedhetnénk az elmúlt ezer évről. 🧭 De mindenek előtt a magunkévá is kell tennünk ezeket, különben semmit sem ér az egész. ⚔️ Az ország, a magyar nemzet jövője csak és kizárólag rajtunk múlik, nem máson. Ennek szellemében gondoljunk az államalapítás ünnepére és ennek tudatában cselekedjünk. 🇭🇺 Isten áldja Magyarországot! |🇭🇺 legiohungaria.org |💬 @LegioHungaria |📹 Instagram | 🌐X |🌐 IISwordsMedia |

Ti is várjátok a hétvégét?

📌Megerősítette a rendőrség álláspontját lakatos márk? Egy spontán találkozás során sikerült néhány szót váltanom a pedofil buzi „művésszel”, vagy mivel, aki hirtelen azt sem tudta, merre indult volna el. A zebránál természetesen az autósokat és az autókat féltettem inkább.

Róluk mikor emlékezünk meg?

Külföldi turisták vagy liberális faszfejek? Lényegtelen. Kezüket, lábukat eltörni!

📌Mennyire zavaros idők azok, amikor egy miniszterelnök a Szent Korona előtt állva hangolódik egy köztársasági elnök megválasztására? A nép pedig a széleskörű társadalmi egyeztetést választott (és listás) képviselői útján gyakorolhatja a három, egyébként meg nem nevezett jelölt közül. Persze erre szavaztak az emberek, erre adtak felhatalmazást április 12-én. Szent István koronája előtt állva a vármegye eltörlésére és a Magyar Péter által kijelölt köztársasági elnök széleskörű társadalmi egyeztetésének frakciószavazáson való érvényesítésére. Lényegtelen, kit választanak ma köztársasági elnöknek. A keddi szavazás csak színjáték lesz, a demokratikus diktatúra folytatódik.