Bőrfejűek

66 éves a Lonsdale! https://borfejuek.wordpress.com/2026/08/08/stilusikon-lonsdale/

Napi aktualitás: Egyre több helyről hallani a fővárosi lakók panaszait a rohamosan romló közbiztonság miatt. Azok a városrészek is egyre gyakrabban kerülnek górcső alá, amelyeket korábban nyugodt, élhető környékként tartottak számon. Zuglóból, Kelenföldről és más városrészekből is sorra érkeznek a beszámolók a kábítószer-használatról, az utcai rendbontásról és a közterületeket uraló bűnözői jelenségekről. Annyira megváltozott a helyzet, hogy a kelenföldi lakosoktól olyan véleményekkel is találkozni, amelyekben már-már visszasírják a Bikás park és a Kis-Olimpia környékén egykor megforduló skinheadeket! Bár nem kívánunk napi közéleti rovattá válni, a téma kapcsán eszünkbe jutott a Jobbra át! című, a '90-es évek elején készült mini-riportsorozat egyik epizódja. A film a skinhead jelenséget járta körül, és elhangzik benne egy markáns, őszinte vélemény is, amelyet három évtized távlatából visszanézve talán még aktuálisabbnak érezhetünk, mint amikor elhangzott!

A Bovver Ballet Beat oldalán még elérhető pár kötet! https://borfejuek.wordpress.com/2026/07/07/konyvajanlo-chaos-in-the-sun-2025-photobook/

A Bovver Ballet Beat oldalán még elérhető pár kötet ;) --> https://borfejuek.wordpress.com/2026/07/07/konyvajanlo-chaos-in-the-sun-2025-photobook/

117 éve született Fred Perry! https://borfejuek.wordpress.com/2026/05/18/stilusikon-fred-perry/

John Ingledew Looking For Trouble című könyve egy különleges, limitált (800 db), sorszámozott és dedikált kiadás, amely a brit skinhead szubkultúra 1970/80-as évekbeli mindennapjait mutatja be. A kötet 144 oldalon, 160 ritka – sok esetben korábban nem publikált – fotón keresztül ad hiteles képet a korszakról, Ingledew saját kommentárjaival kiegészítve. A könyv nemcsak a skinheadeket, hanem a kor meghatározó ifjúsági csoportjait (punkok, modok, rockabillyk stb.) is bemutatja. Igényes kivitelezése és gazdag képanyaga miatt nemcsak olvasmány, hanem gyűjtői darab is, amelyhez két poszter és két könyvjelző is jár! Ajánlott a fotográfia és az ifjúsági kultúra iránt érdeklődőknek, illetve mindenkinek, aki egy különleges, ritka kiadványt keres.

Gyorshírek: Ritkán látni ennyire tankönyvi példáját annak, hogyan lehet egy már lezsírozott koncertet utólag megpróbálni szétcincálni — főleg úgy, hogy mindenki előtte boldogan bólogatott. A koncertszervezés nem óvodai foglalkozás. Szerződések, határidők, egyeztetések és pénz áll mögötte - nem is kevés! Egy 2026 júniusi koncertről beszélünk, ahol a fellépők listája végleges volt, a headliner (The Last Resort) is hivatalosan rábólintott. Minden zenekar megkapta és posztolta is a flyert. Klasszikus forgatókönyv – egészen addig, amíg valaki nem kezdett el utólag hisztizni. Aztán jött a klasszikus fordulat: az egyik fellépőt, a Pressure 28-at „le kellene venni” a line-upról. Nem vita, nem egyeztetés, nem nyilvános állásfoglalás – csak egy utasítás. Mintha ez így működne. A szervezők természetesen rákérdeztek a többi bandánál. A válasz állítólag egyértelmű volt: senkinek nem volt problémája azzal, hogy egy színpadon játsszanak. A történet pikantériája, hogy nem sokkal később a headliner – jelen esetben a The Last Resort – szó nélkül eltávolította a koncertflyert a saját felületeiről. Nincs közlemény, sem magyarázat. Csak a csendes törlés, hátha majd megoldódik magától. (Az ehavi pozsonyi koncertjük esetén ez fel sem merült, pedig a sharpok legaljával sikerül megosztaniuk majd a színpadot.) Ez az a pont, ahol a történet a szokásos „színtér-dráma” kategóriából átcsúszik a sima gyávaság tankönyvi példájába. Csakhogy itt nem a TLR a ludas, hanem egy "harmadik fél", aki megpróbálja megmondani nekik, hogy kikkel és mikor léphetnek fel A koncert szervezői végül azt a radikálisnak aligha nevezhető álláspontot választották, hogy nem dobják ki a már leszerződött zenekart csak azért, mert valaki utólag megijedt a saját árnyékától. Magyarul: ha egyszer valaki igent mondott, akkor az igen marad. (Innen is megsüvegelendő ez a fajta tökösség a szervezők részéről!) A koncert tehát meg lesz tartva. A jegyek már kaphatók. A színpad pedig állni fog. Aki akar, játszik. Aki nem, az majd megmagyarázza otthon, miért nem. A szervezők hangsúlyozzák: nem akarnak mutogatni, de azt sem fogadják el, hogy az egész helyzetet sunnyogással és félmondatokkal söpörjék a szőnyeg alá. Egy minimum elvárás van: egy világos, nyilvános állásfoglalás a booking-ügynökség részéről! Ez nemcsak a zenekaroknak jár, hanem a közönségnek és az egész Oi! színtérnek is – beleértve a többi fellépőt is. Az underground színtér nem kirakat. Aki egyszer igent mond, az vállalja a következményeket is. Aki pedig utólag próbál kibújni a felelősség alól, az ne csodálkozzon, ha legközelebb már nem hívják. A szervezők dolgát nem az teszi nehézzé, hogy koncertet kell csinálni – hanem az, hogy időről időre emlékeztetni kell bizonyos embereket: a gerinc nem opcionális extra.

Ez a két kötet egyedülálló és kíméletlenül őszinte utazásra hív a skinhead szubkultúra legmeghatározóbb korszakába, a 80-as évekbe és a 90-es évek elejére. A könyvek nem finomkodnak: a színtér teljes spektrumát bemutatják, beleértve azokat a vitatott részeket is, amelyeket sokan inkább elfelejtenének vagy kihagynának a hivatalos történetírásból. A Volume 1 az alapozás és a korai évek definitív műve, míg a Volume 2 tovább mélyíti a képet, még több vizuális anyaggal és háttérinformációval szolgálva. Ez nem csupán egy könyv, hanem egy darabka megőrzött történelem mindazoknak, akik érteni akarják a "rock 'n' roll számkivetettjeinek" valódi világát. Az 500 példányos limitált kiadás utolsó darabjai még elérhetőek, aztán aki lemarad, kimarad!