OLTAS - KOVACS MAGDOLNA JULIA

" önzetlen ORVOSOK"

🚨 Az orvosok nyíltan azt javasolják, hogy a betegeket szerveik miatt öljék meg egy új cikkben, amely a New England Journal of Medicine folyóiratban jelent meg. A Harvard orvosa, Dr. Robert Truog és szerzőtársai amellett érvelnek, hogy az orvosi közösségnek el kellene fogadnia a „szervadományozás általi halál” (death by organ donation) gyakorlatát, amelynek során az orvosok halálos injekciót adnának, vagy megszüntetnék az életfenntartó kezelést azzal a kifejezett céllal, hogy közvetlenül ezután eltávolítsák az átültetésre alkalmas szerveket. Érvelésük középpontjában az úgynevezett „Dead Donor Rule” (halott donor szabály) áll, amely régóta érvényes etikai alapelv, és kimondja, hogy az orvosok nem okozhatják egy beteg halálát azért, hogy átültethető szerveket nyerjenek ki. A szerzők szerint ezt a szabályt az idők során már rugalmasan értelmezték olyan fogalmak bevezetésével, mint az agyhalál, illetve a keringés leállását követő szervadományozás. Most azt javasolják, hogy a fennmaradó korlátokat is szüntessék meg. Szerintük, ha egy beteg beleegyezik az eutanáziába és a szervadományozásba, akkor a biológiai halál pontos időpontja kevésbé fontos, mint a beteg akaratának tiszteletben tartása és a megfelelő biztosítékok fenntartása. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi rendszer helyett – amelyben a szerveket csak azután távolítják el, hogy a beteget halottnak nyilvánították – olyan rendszer jönne létre, amelyben maga a szervkivétel válna a halál közvetlen okává. A javaslat olyan eseteket is bemutat, amikor agyhalottnak nyilvánított betegek továbbra is mutattak biológiai életfunkciókat, például fertőzések elleni védekezést vagy terhesség fenntartását. A szerzők szerint ez azt mutatja, hogy a halál fogalmát az átültetések megkönnyítése érdekében újraértelmezték. Sokan, akik szervdonorkártyát írnak alá, nincsenek tisztában ezekkel a változó meghatározásokkal, és azt feltételezik, hogy a szervadományozás csak a teljes és visszafordíthatatlan halál bekövetkezése után történik. Mivel az eutanázia egyre több helyen válik elérhetővé, miközben nő a szervek iránti igény, a két gyakorlat összekapcsolása kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja a sérülékeny betegeket – például a kórházban fekvőket, családi nyomás alatt állókat vagy súlyos diagnózissal szembesülőket –, akik finom nyomásnak vagy elhamarkodott döntéseknek lehetnek kitéve. Ilyen körülmények között valóban nehéz lehet garantálni a teljes körű, megfelelő tájékoztatáson alapuló beleegyezést, különösen akkor, ha erős az ösztönzés a szervek mielőbbi kinyerésére. A cikk ezt az elképzelést nem puszta felvetésként, hanem a jelenlegi gyakorlat logikus továbbfejlesztéseként mutatja be, méghozzá az orvostudomány egyik legrangosabb folyóiratában. A javaslat sürgető kérdéseket vet fel a beleegyezés hitelességéről, az orvosok szerepéről és az emberi élet védelméről annak legkiszolgáltatottabb pillanataiban. Felmerül a kérdés: elegendő-e önmagában a beteg beleegyezése ahhoz, hogy az orvosok a szervkivétel céljából véget vessenek egy életnek, vagy a társadalomnak szigorúbb határokat kellene szabnia annak érdekében, hogy a betegek ne váljanak egy szervekre éhes rendszer áldozataivá? Ez a javaslat széles körű nyilvános figyelmet és komoly társadalmi vitát érdemel, mielőtt bármilyen módon befolyásolná a jövőbeli szakpolitikát vagy az orvosi gyakorlatot.

A fiam 2014. augusztus 24-én született, 36 hetesen, de egészséges volt, és nem kellett koraszülött intenzív osztályra kerülnie. Azt tettem, amit a kötelességemnek tartottam, és követtem a fiamnak ajánlott oltási ütemtervet. Úgy emlékszem arra az eseményre, ami elvette tőlem a fiamat, mintha csak tegnap történt volna. Megérkeztünk a gyermekorvos rendelőjébe, és bejött a nővér több injekcióval a kezében. Emlékszem, hogy ránéztem az apjára, és azt mondtam, ezt nem bírom nézni. A nővér levette a kupakot a hét injekcióról, és azt mondta, hogy tartsuk lenyomva a majdnem egyéves babánkat. Nem tudtam megtenni. Megfordultam, és meghallottam a fiam sírását. Én is elkezdtem sírni. Hét oltást adtak be a fiam lábába, egyszerre kettőt, egyet-egyet mindkét lábába, egymás után. Az MMR oltás is ilyen volt. Kifelé menet egy vastag köteg, többszínű nyomtatott tájékoztatót kaptunk minden egyes oltásról. A fiam még mindig sírt, és meg sem állt, amíg az autóhoz nem értünk, és amikor kitolattunk a parkolóhelyről, elhallgatott. Csak úgy elaludt. Aggodalmamban felhívtam a parkolóból a gyermekorvost, elmondtam nekik, mi történt, és megkérdeztem, hogy ez normális-e. Azt mondták, valószínűleg csak nagyon fáradt a sírástól, és adjak neki Tylenolt, amikor hazaérünk. A fiam elvesztette minden dadogástudatát, és nem nézett rám többé. Egyre halványabb lett a mosolya, és egy hónapon belül már nem reagált a nevére. 15 hónapos korában autizmust diagnosztizáltak nála. Blake most 10 éves, nonverbális személyiségzavarral, súlyos és mély autizmussal, figyelemhiányos ADHD-val és pica-szindrómával küzd . Nem hajlandó eleget tenni a mindennapi parancsoknak, mint például az öltözködés vagy a távozás otthonról. Önkárosító és agresszív is lehet. Minden nap nézem, ahogy az én édes fiam visszafejlődik, miközben spontán módon rám néz, mintha azt mondaná: „Sajnálom, nem tudom abbahagyni.” Soha többé nem adtam neki oltást a sorozat után, mivel elkezdtem kutatni. Sikerült rávennem a legújabb gyermekorvosát, hogy a betegdokumentációjában felmentést adjon a további oltások alól a kedvezőtlen neurológiai reakciók miatt. Mire megpróbáltam ügyvédet találni, már közölték velem, hogy az oltási sérülésekkel kapcsolatos bíróságok zárva tartanak. Egyedülálló szülőként és a fiam gondozójaként minden nap sírok a félelemtől, hogy mi fog történni a fiammal a halálom után. Nevadában nincs segítség, nincsenek értelmes nappali kezelések. A szomorú tény az, hogy ha én meghalnék, ő a Gyermekvédelmi Szolgálathoz kerülne. Az igazságot és az igazságot keresem a fiam számára. Nem szabadna így szenvednie. Mindig is mellette és az igazságunk mellett álltam ki, és mindig is kiállni fogok mellette és az igazságunk mellett. Azt mondhatom, hogy igen, a csoportodat és minden aktuális dolgot, ami RFK Jr.-ral kapcsolatos, cenzúráznak, és ez már évek óta így van. A háború, amit tegnap vívtam a közösségi médiában elhangzott beszéde után, szégyent hozott az olyan családokra, mint az enyém. Harcolj tovább, hálásak vagyunk. https://childrenshealthdefense.org/community/our-autism-story-justice-truth-for-my-son/

Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban évente 11 millió emberből kevesebb mint 1 kap tetanuszt. Ennek vizualizálásához: Százszor nagyobb az esélye, hogy autóbalesetben halsz meg Körülbelül 500-szor nagyobb az esélye a vényköteles gyógyszerek okozta halálnak Majdnem 2000-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg szívbetegségben https://greatergoodhealth.substack.com/p/tetanus

Ebola Az ebola az, amiről közvetlenül tanított. Újra kiadtam a 2014-es vizsgálatát⁴, és most először értettem meg, hogy mi is valójában a „járvány”. Az ebola nem vírus. Az ebola a nyugat-afrikai ipari mérgezések fedősztorija, és Jon lapról lapra átnézte a dossziét. A libériai Firestone gumiültetvény – az ország szántóterületének közel tíz százaléka, savas gőzökkel szennyezett patakvíz, munkások és gyermekeik olyan kutakból isznak, amelyeket nem engedhettek meg maguknak elhagyni. Betiltott növényvédő szerek, amelyeket rosszul címkézett tartályokban szállítottak Nyugat-Afrikába – karbofurán, klórpirifosz, dimetoát, endoszulfán, metamidofosz. A toxikológiai szakirodalomban dokumentált hatások: vérzés, hányás, hasmenés, kóma. Pontosan az „ebola” tünetei. Sierra Leonéban vény nélkül kapható béta-laktám antibiotikumok – ugyanaz a gyógyszercsoport, amelyről az Annals of Internal Medicine 1986-ban azt írta, hogy húsz percen túlra is meghosszabbítja a vérzési időt. Pontosan az „ebola” vérzése. Nyugat-afrikai klinikákon védőruhát viselő orvosok óránként öt liter testnedvet veszítenek a trópusi hőségben, műszakok között klórspray-vel kezelik őket, majd a rotáció végén összeesnek. Ezeket „ebola-eseteknek” nevezik. Nincs szükség vírusra. A 2021-es CDC FOIA válasz – Christine Massey kérése olyan feljegyzések iránt, amelyek azt mutatják, hogy az ebolavírust valaha is izolálták és tisztították egy beteg mintájából. A válasz: ilyen feljegyzések nem léteznek. Hét másik kormányzati szerv is ugyanezt a választ adta ugyanerre a kérdésre.⁵ Jon mindezt egy helyre foglalta. A vírus volt az álcázás. Az ipar volt a mérgező. A katonai jelenlét – az AFRICOM – volt a végrehajtó réteg. Az oltási kampányok az éhezés és a szennyezett víz által már amúgy is összetört testeket végezték ki. Elolvastam azt a cikket, és nem tudtam levenni róla a szemem. Ezt tette Jon az emberekkel. Amint elnevezte a címlapsztorit, nem lehetett levenni a szemem elől. https://www.unbekoming.com/p/jon-rappoport-reporter

Ez azt jelenti, hogy az Egyesült Államokban évente 11 millió emberből kevesebb mint 1 kap tetanuszt. Ennek vizualizálásához: Százszor nagyobb az esélye, hogy autóbalesetben halsz meg Körülbelül 500-szor nagyobb az esélye a vényköteles gyógyszerek okozta halálnak Majdnem 2000-szer nagyobb valószínűséggel halnak meg szívbetegségben https://greatergoodhealth.substack.com/p/tetanus

🚨 Ez az a nemzedék, amelyet DDT-vel permeteztek, ami ugyanolyan neurológiai hatásokat okozott, mint a gyermekbénulás. Az orvosoknak azt mondták, hogy elveszítik az engedélyüket, ha a vakcina bevezetése után gyermekbénulást diagnosztizálnak náluk. Miután forgalomba hozták a vakcinát, leállították a lakosság DDT-vel való permetezését. Így hirdették ki a gyermekbénulás végét. Ennek semmi köze nem volt a vakcinához. A forgatókönyvet újra és újra játssza le a profitorientált orvosi ipari komplexum. Senki sem nyer, csak a gyógyszeripari óriások.☝️☝️👇

Mississippi államban a fekete csecsemők több mint kétszer akkora valószínűséggel halnak meg az első születésnapjuk előtt, mint a fehér csecsemők, és a legfrissebb állami adatok azt mutatják, hogy ezek a faji különbségek tovább nőttek. A növekvő aggodalmak ellenére a csecsemőhalandóság miatti közegészségügyi vészhelyzet kihirdetése szokatlan. A „hirtelen csecsemőhalál szindróma” vagy „SIDS” csak egy kódnév, amit az orvosi rendszer a többnyire csecsemőkori oltások okozta halálesetekre használ, mivel nyilvánvalóan soha nem fogják a védőoltásokat hibáztatni a csecsemőhalandóságért. 2014-ben Dr. William Thompson, a CDC munkatársa – aki egyike volt annak a három vezető kutatónak a CDC-nél, akik 2004-ben publikáltak egy tanulmányt, amelynek állítólagos célja az volt, hogy „bebizonyítsa”, hogy a vakcinák nem okoznak autizmust – beismerte Dr. Brian Hookernek, hogy csalást követtek el, és visszatartottak néhány adatot a tanulmányból, amelyek azt mutatták, hogy a fekete fiúk fogékonyabbak voltak az autizmusra az MMR vakcinák beadása után, mint a nem fekete gyermekek. Dr. William Thompson felbérelt egy bejelentő ügyvédet, miután Brian Hooker és Dr. Andrew Wakefield nyilvánosságra hozták ezt az információt. Ez volt az egyik legnagyobb botrány, amiről valaha is beszámoltak a CDC-ben, de csak én és néhány másik alternatív médiaoldal foglalkozott ezzel a történettel 2014-ben. Dr. Thompson kijelentette, hogy csak idézéssel tesz vallomást a Kongresszus előtt, de a gyógyszeripari vállalatok által ellenőrzött Kongresszusban senki sem volt hajlandó ilyen lépést tenni, így a történet végül csak elhalványult. https://vaccineimpact.com/2025/mississippi-declares-public-health-emergency-over-infant-death-rates-black-babies-in-the-u-s-are-being-killed-off-by-vaccines