Mi Hazánk Mozgalom

Magyar Péter tegnap és ma is folyamatosan mutogatott, odaszólogatott nekem az ülésteremben. Mindezt a képernyőkön keresztül általában nem lehet látni, hallani. Szokása szerint gúnyolódott, és először ma ő vetette oda nekem, hogy "bohóc". Majd hosszasan személyeskedett, többek között azzal rágalmazott, hogy sohasem volt rendes munkahelyem. Ehhez képest én 4 éve vagyok parlamenti képviselő, őt viszont egész életében a fideszes kapcsolatainak köszönhetően a politika tartotta ki kamuállásokkal. De ezt majd legközelebb tisztázzuk. Magyar Péter naponta tucadszor lebohócozik valakit, vagy csak a budai úrifiú magas lováról mélyen lenézve emlegeti, hogy neki milyen diplomája van, és hány évig élt Brüsszelben (közpénzen) diplomataként. Mintha Magyarországot nem pontosan ilyen diplomás hazaárulók lopták volna szét az elmúlt évtizedekben. Láthatóan Magyar Péter élvezi, ha valakit megalázhat. Ez élteti. Miután hosszasan próbált ma is hazugságokkal alázni, hiába kértem szót személyes megtámadtatás címén a hazugságok tisztázása érdekében, a házelnök nem adta meg a szót, amely újabb szintlépés, újabb házszabálysértés. Mindezek után azon kiakadni, hogy a nekem szóló gyalázkodás közben bohócnak neveztem a miniszterelnököt, nevetséges. Az a helyzet, hogy én csak egy lakótelepi gyerek voltam, aztán nyolcadik kerületi, végül tanyasi. Tény, hogy én nem vitorlázni szeretek pezsgővel a kezemben, hanem a B-középpel szurkolni a füstben. Annak idején polgármesterként is betiltottam a rendezvényeinken a VIP-szektort, de Louis Vuitton táskákra sem vágytam, ahogy nálunk vidéken nem nagyon járnak az emberek favázas, My Esel márkájú elektromos kerékpárral sem. Az is tény, hogy sohasem ülnék ki a gyönyörű Országházunk ablakába, és nem tenném a koszos talpamat a párkányra. Magyar Péter egy másik világból jött. Talán ezért nem ért engem. Nálunk ugyanis amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten.