OLTAS - KOVACS MAGDOLNA JULIA

16. fejezet – Az igazság keresése Ez a fejezet bemutatja, hogyan próbálnak az oltássérült családok jogorvoslatot találni. Az 1986-os amerikai törvény (National Childhood Vaccine Injury Act - Nemzeti Gyermekkori Védőoltások Által Okozott Sérülések Törvénye) létrehozta a Vaccine Injury Compensation Programot (VICP: Védőoltás okozta károsodások kártérítési programja), amely azonban rendkívül bürokratikus, lassú és az áldozatokat nem támogatja. Az esetek kétharmadát elutasítják, és csak 0,5%-uk jut el a hagyományos bíróságokra. Néhány esetben, például Chris Tarsell halálánál, a bíróság elismerte az oltással való összefüggést, de a legtöbb család hosszú és reménytelen harcot vív. Egyes országokban (Franciaország, Japán, Spanyolország, India, Kolumbia) szintén indultak perek a Gardasil és a Cervarix miatt. 17. fejezet –Az üzenet irányítása A szerzők összehasonlítják a Big Pharma kommunikációját a Big Tobacco stratégiájával: A dohányiparhoz hasonlóan a gyógyszeripar is keretrendszert épít, befolyásolja a szabályozókat, és igyekszik elhallgattatni vagy lejáratni a kritikus tudományos hangokat. A Gardasil esetében a kritikusokat gyakran „szélhámos tudósnak”, „álújságírónak” vagy „antivaxxernek” bélyegezték. A WHO és egyes tudósok (pl. Heidi Larson a Nature-ben) azt hirdették, hogy a mellékhatások pszichoszomatikusak, és a világ “el kell hogy fogadja, hogy a HPV-oltás biztonságos”. A szerzők szerint ez tudatos propaganda, amely a közvélemény manipulálására épül. Ian Frazer professzor, a vakcina ausztrál társfeltalálója nemzeti hőssé vált, de azt elhallgatták, hogy komoly anyagi érdekeltsége volt a szabadalmakban. A bevezetés után röviddel tömeges rosszullétek történtek iskolákban, de ezeket “pszichogén reakciónak” állították be, hogy elkerüljék a botrányt. 2017-ben Malcolm Turnbull miniszterelnök látványos sajtóeseményen jelentette be a Gardasil 9-re való áttérést, amelyet nemzetközi PR-eszközként is használtak. 18. fejezet – Ausztrália – az első vakcinázás Ausztrália különleges helyet foglal el a HPV-vakcina történetében: A kormány 2007-ben az elsők között vezette be a “nemzeti programot” a lányoknak, majd 2013-ban a fiúknak is. A döntés erősen átpolitizált volt: a gyógyszeripar és a kormány közvetlen nyomást gyakorolt a szabályozó bizottságokra. Ian Frazer professzor, a vakcina ausztrál társfeltalálója nemzeti hőssé vált, de azt elhallgatták, hogy komoly anyagi érdekeltsége volt a szabadalmakban. A bevezetés után röviddel tömeges rosszullétek történtek iskolákban, de ezeket “pszichogén reakciónak” állították be, hogy elkerüljék a botrányt. 2017-ben Malcolm Turnbull miniszterelnök látványos sajtóeseményen jelentette be a Gardasil 9-re való áttérést, amelyet nemzetközi PR-eszközként is használtak. 19. fejezet –A tudományos konszenzus megkérdőjelezése – A kívülállók Ebben a fejezetben olyan civil szervezetek és független kutatók történeteit mutatják be, akik szembeszálltak a hivatalos narratívával: SaneVax: egy nemzetközi hálózat, amely a vakcinák biztonságát és átláthatóságát követeli, és sok oltássérült családnak nyújt támogatást. Dr. Sin Hang Lee: patológus, aki független laborvizsgálatokkal bizonyította, hogy a Gardasil DNS-szennyeződéseket tartalmazhat. Judy Wilyman: ausztrál kutató, aki doktori disszertációjában kritizálta az ország HPV-oltási politikáját, emiatt médiacélpont lett és támadások kereszttüzébe került. 20. fejezet – Alumínium-adjuvánsok A szerzők részletesen elemzik az alumínium-adjuvánsok egészségügyi kockázatait: Bár a hatóságok szerint az oltásokban található alumínium mennyisége “biztonságos”, egyre több kutatás bizonyítja a neurotoxikus és autoimmun hatásokat. Dr. Christopher Exley és más kutatók munkái rámutatnak: az alumínium a szervezetben felhalmozódik, nem bomlik le és súlyos idegrendszeri problémákat okozhat. Az alumíniumot tartalmazó oltások és az autoimmun betegségek közötti kapcsolatot több vizsgálat (pl. Shoenfeld és Tomljenovic kutatásai) is megerősíti.

Ennek ellenére az FDA nem vizsgálta tovább ezt a problémát, és nem figyelmeztetett a kockázatra. A szerzők szerint ez egy súlyos mulasztás, amely hosszú távon demográfiai következményekkel járhat. 11. fejezet –Klinikai vizsgálati visszaélések A szerzők rámutatnak, hogy a Gardasil vizsgálatai során a mellékhatások megfigyelése és jelentése hiányos volt. A “megváltozott egészségügyi állapotokat” gyakran nem jelentették vakcina-mellékhatásként, hanem független betegségekként kategorizálták. A vizsgálat résztvevőinek csak kis részének adtak “oltási naplót”, és azt is csupán 14 napig kellett vezetniük – így a hosszú távú problémák nem kerültek nyilvántartásba. Az orvosokra szinte teljesen rábízták annak eldöntését, hogy mi számít jelentendő eseménynek, ami tovább torzította az adatokat. Összességében ez a fejezet azt állítja, hogy a biztonságra vonatkozó következtetések alapvetően megbízhatatlanok, mert a vizsgálatok szisztematikusan aluljelentették a problémákat. 12. fejezet –India – klinikai botrány 2006 után az amerikai PATH [Korábbi nevén Program for Appropriate Technology in Health - Program a megfelelő technológiák alkalmazásáért az egészségügyben - egy nemzetközi, globális egészségügyi szervezet. A PATH hat platformra összpontosít: vakcinák, gyógyszerek, diagnosztika, eszközök, rendszer- és szolgáltatás innovációk] “demonstrációs projektet” indított Indiában, Ugandában, Peruban és Vietnamban a HPV-oltás kipróbálására. Indiában két államban (Andhra Pradesh és Gujarat) több ezer tinédzser lányt oltottak be Gardasillal és Cervarixszal. Hét lány halála országos botrányt váltott ki. Az indiai parlament vizsgálata kimutatta: a projektek valójában de facto klinikai kísérletek voltak, amelyekhez nem volt megfelelő engedély és tájékozott beleegyezés. A lányok gyakran írástudatlan családokból származtak, a szülők aláírását sok esetben manipulált módon szerezték meg. Az ügy következményeként India 2013-ban szigorította a klinikai vizsgálati szabályozást, és a mai napig nincs országos HPV-oltási program. 13. fejezet – Piac a semmiből A Merck és a GSK óriási pénzügyi nyereséget realizált a HPV-vakcinából: 2017-ben a Merck 2,3 milliárd dollárt, a GSK pedig 186 millió fontot keresett belőle. Több mint 270 millió dózist adtak el világszerte. A Merck számára a Gardasil a Vioxx-botrány (amely több tízezer halálesethez köthető fájdalomcsillapító miatt robbant ki) utáni pénzügyi túlélési stratégia része lett. A piacot úgy építették fel, hogy nemcsak a fiatal lányokat, hanem később a fiúkat, a felnőtteket és potenciálisan még a csecsemőket is célba vették, miközben az oltás kötelezővé tételére törekedtek. 14. fejezet – USA – Eladás és kényszerítés HPV-oltás piaca USA-ban Az oltás ára a bevezetéskor 360 dollár volt a három dózisért, a Gardasil 9 esetén már 410 dollár. Ez évi 1,64 milliárd dolláros kötelező piacot jelentene, ha minden állam előírja. A Merck masszív reklámkampányt indított, amely a szülők bűntudatára és a gyerekek félelmeire épített (“Be One Less” – “Legyél eggyel kevesebb áldozat”). Az USA-ban engedélyezett a gyógyszerek közvetlen fogyasztói reklámozása (DTC marketing), ami más országokban illegális. A CDC és az államok közegészségügyi rendszerei kulcsszerepet játszottak abban, hogy az oltást bevezessék és kötelezővé tegyék az iskolás lányok számára. 15. fejezet – Mellékhatások A Gardasil piacra dobása után rövid időn belül sok ezer mellékhatás-bejelentés érkezett. A fejezet konkrét eseteket mutat be: Chris Tarsell: fiatal művész, aki a harmadik Gardasil-adag után halt meg; az amerikai bíróság végül elismerte, hogy halála “valószínűleg az oltás miatt” következett be. Colton Berrett: 2013-ban lebénult az oltás után, majd 2018-ban öngyilkosságot követett el. Joel Gomez: órákkal a második adag után halt meg. Számos lány és fiú krónikus betegségeket, autoimmun és neurológiai tüneteket jelentett. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a hivatalos VAERS (oltásmellékhatások jelentésére létrehozott) rendszerben aluljelentés zajlik: a valós szám a többszöröse lehet a regisztrált eseteknek.

Az eredmény: a közvélemény és az orvosok hamis biztonságérzete. 6. fejezet – Elhamarkodott eredmények – helyettesítő végpontok és gyorsított engedélyezés A szerzők bemutatják, hogy a klinikai vizsgálatok nem azt elemezték, vajon a vakcina valóban megelőzi-e a méhnyakrákot, hanem csupán “helyettesítő végpontokat” (CIN2 és CIN3 elváltozások) használtak. Ezek azonban nem mindig vezetnek rákhoz, és sok esetben maguktól visszafejlődnek. [helyettesítő végpontok: a rák megjelenése előtti elváltozás (angolul: precancerous lesion) olyan sejt- vagy szövettani elváltozás, amely még nem rák, de nagy valószínűséggel rákhoz vezethet, ha nem kezelik. Tehát ezek “előjelek”, amelyek jelzik, hogy a sejtek már rendellenesen viselkednek, és idővel daganattá alakulhatnak. HPV és méhnyak esetében: CIN1: enyhe sejteltérés (sokszor magától elmúlik). CIN2 és CIN3: közepesen súlyos és súlyos elváltozások → nagy az esély, hogy kezeletlenül méhnyakrákká fejlődnek. AIS (adenocarcinoma in situ): egy másik típusú súlyos állapot a méhnyakon] A Gardasil és Gardasil 9 engedélyezését a Merck gyorsított eljárással (fast-track, priority review) vitte végig, ami tovább rövidítette a kutatási időszakot. A szerzők szerint ez komolyan megkérdőjelezi a döntést, mivel a rák ritka, hosszú lappangású betegség, így a valódi hatékonyságot nem lehetett kimutatni rövid vizsgálatokkal. 7. fejezet – Álplacebók és placebók A klinikai vizsgálatokban a Merck és a GSK soha nem használt valódi sóoldatos placebót. Ehelyett “álplacebókat” (fauxcebo) alkalmaztak: alumínium-adjuvánst (AAHS) más oltóanyagokat, vagy toxikus összetevőket (pl. Polysorbate 80, bórsav, génmódosított élesztő) tartalmazó hordozóoldatot. Ez a módszer eltorzította az eredményeket, hiszen a kontrollcsoport is kaphatott mellékhatásokat okozó anyagokat, így a vizsgálati és a kontrollcsoport közötti különbséget mesterségesen “eltüntették”. A WHO és az FDA elvben támogatja a sóoldatos placebókat, mégis engedélyezték ezt a megtévesztő eljárást. 8. fejezet – A 018-as protokoll A 018-as protokoll különösen fontos volt, mert ez volt az egyetlen vizsgálat a célpopulációban (9–15 évesek), amely nem alumínium-adjuváns kontrollt alkalmazott, hanem a hordozóoldatot. Az FDA dokumentumaiból azonban kiderült, hogy a vizsgálatban csak feleannyi alumínium-adjuvánst adtak, mint a forgalomba hozott vakcinában. Ez több problémát vet fel: Az FDA és Merck eltérő adatokkal dolgozott, ami adatmanipulációra utalhat. A féladag adjuváns miatt a mellékhatások kevésbé jelentkezhettek. A vakcina valódi összetételét a közvélemény, sőt még az orvosok sem ismerték meg pontosan. A szerzők szerint ez tudatos torzítás, amely a biztonsági problémák elfedését szolgálta. 9. fejezet – Fokozott kockázat: “negatív hatásosság” Ez a fejezet a legaggasztóbb: a klinikai adatok arra utalnak, hogy a vakcina fokozhatja a rák kialakulásának kockázatát bizonyos csoportokban. A Merck adatai szerint azoknál a nőknél, akiknél a vakcina beadásakor már fennállt HPV-fertőzés vagy antitest-pozitivitás, akár 44,6%-kal nagyobb eséllyel alakult ki CIN2/3 elváltozás, mint a kontrollcsoportnál. A GSK Cervarix vizsgálataiban szintén jelentkezett a negatív hatásosság, egyes alcsoportoknál –48,1% értékben. Ennek ellenére az FDA és az orvosi társaságok nem javasolják a HPV-szűrést oltás előtt – sőt, kifejezetten ellenzik. Ez azt jelenti, hogy a vakcina nemcsak hogy nem mindig véd, hanem egyeseknél kifejezetten káros lehet. 10. fejezet – Termékenységi hatások – figyelmen kívül hagyott jelek A szerzők hangsúlyozzák, hogy nincs humán vizsgálat a vakcina termékenységre gyakorolt hatásairól. Bár állatkísérleteket végeztek, a klinikai próbák során nem vizsgálták rendszeresen a meddőséget vagy a reproduktív problémákat. Csakhogy több figyelmeztető jelzés is volt: A vizsgálatokban részt vevő fiatal nők közül sokan teherbe estek, és a vetélések aránya 25% körül mozgott, ami kétszerese a normál (10–15%) aránynak. A Gardasil 9 próbáiban ez az arány még magasabb, 27,4% volt.

🏵️The HPV Vaccine on Trial🏵️ A HPV vakcina az ítélőszék előtt Szerzők :Mary Holland, Kim Mack Rosenberg, Eileen Iorio 1. fejezet –A feltalálók jutalmazása A történet 2017-ben kezdődik, amikor a Lasker-díjat – az “amerikai Nobel-díjat” – átadták a National Institutes of Health (NIH) [Nemzeti Egészségügyi Intézetek - az Egyesült Államok szövetségi kormányának elsődleges ügynöksége, amely a biomedicinális és közegészségügyi kutatásokért felelős] kutatóinak, Douglas Lowy-nak és John Schillernek az HPV elleni vakcina kifejlesztéséért. A hivatalos narratíva szerint a vakcina óriási áttörést jelentett: a jövőben emberek millióinak életét mentheti meg, több tízmillió esetben megelőzve a méhnyakrákot. Ugyanakkor a kötet bemutatja az árnyoldalt is: a fejlesztés mögött komoly közpénzek álltak, a szabadalmak pedig óriási jogi csatákat váltottak ki. A kormányzati és ipari szereplők összefonódása súlyos összeférhetetlenségeket teremtett. Az NIH például maga is részesült a jogdíjakból, így közvetlen pénzügyi érdekeltsége lett a vakcina sikerében. 2. fejezet – Sérülések a klinikai vizsgálatokban – dán tanúságtételek Egy dán lány, Kesia Lyng történetét követhetjük nyomon, aki 18 évesen jelentkezett a Gardasil vakcina (ezt adják be Magyarországon is) klinikai vizsgálatára. A toborzó tájékoztatója azt ígérte, hogy a vakcina biztonságos, mellékhatásai nincsenek. Kesia azonban súlyos egészségügyi problémákat tapasztalt, amelyek idővel krónikussá váltak. A könyv kiemeli, hogy a placebo valójában nem fiziológiás sóoldat volt, hanem alumínium-adjuvánst tartalmazott. Ez manipulálhatta a kísérletek eredményeit. Sok más résztvevőnél is hasonló tünetek jelentkeztek, de a vizsgálatok szervezői gyakran elutasították, hogy ezek összefüggésben állhatnának az oltással. Ez a fejezet arra hívja fel a figyelmet, hogy a “biztonság” narratívája mögött számos etikai és módszertani probléma húzódott. 3. fejezet - Verseny a vakcináért A 19–20. század fordulójától kezdve a kutatók a méhnyakrák okát keresték, és a vírusokat kezdték gyanúsítani. Harald zur Hausen munkája az 1980-as években igazolta a HPV és a méhnyakrák kapcsolatát, amiért később Nobel-díjat kapott. A fejezet bemutatja a nemzetközi versenyt: négy kutatócsoport (Queensland, Georgetown, NIH, Rochester) párhuzamosan próbálta kifejleszteni a vakcinát. A verseny nemcsak tudományos áttörésekről, hanem szabadalmi harcokról és óriási üzleti érdekekről is szólt. A tudományos haladás mellett tehát komoly politikai és gazdasági játszmák határozták meg a vakcina útját. 4. fejezet – Ki van valójában veszélyben a méhnyakrák miatt? A szerzők szerint az oltás marketingje tudatosan torzítja a kockázatokat. Bár az üzenet az, hogy “a HPV egyenlő a rákkal”, a valóságban az esetek 90%-a magától elmúlik, és csak 0,15–0,18%-uk vezet rákhoz. A fejezet hangsúlyozza, hogy a méhnyakrák főként fejletlen országokban gyakori, ahol hiányzik a rendszeres szűrés. A fejlett országokban a rák ritka, és többnyire jól kezelhető. További rizikófaktorok: dohányzás, hormonális hatások, táplálkozási hiányok, többszöri terhesség fiatal korban. Így a rák kialakulása soktényezős, és nem vezethető vissza pusztán a HPV-re. 5. fejezet – Klinikai vizsgálatok- A Merck és a GlaxoSmithKline vizsgálatai voltak a vakcina engedélyezésének alapjai. A hivatalos álláspont szerint ezek “egyértelműen” bizonyították a biztonságot és hatékonyságot. Azonban független kutatók (pl. Jørgensen és Gøtzsche a Nordic Cochrane Centre-től) rámutattak, hogy az FDA [Food and Drug Administration – az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatala az Egyesült Államok Egészségügyi és Emberi Szolgálatok Minisztériuma alá tartozó szövetségi ügynökség] és az EMA [European Medicines Agency - European Union - Európai Gyógyszerügynökség] csak a rendelkezésre álló adatok felét vette figyelembe. A Cochrane 2018-as pozitív értékelése pedig szinte kizárólag a gyártók által finanszírozott tanulmányokra támaszkodott. A fejezet súlyos hiányosságokat tár fel: hiányos adatközlés, elfogultság, mellékhatások eltussolása.

A kép egy HPV-oltás (Humán Papillomavírus vakcina) dobozáról származik. A gyártó: Merck Sharp & Dohme (MSD) → ez a Gardasil / Gardasil 9 nevű HPV-oltás gyártója. MSD (Merck) gyártó EXCIPIENTES (Segédanyagok): Aluminio → Alumínium (adjuvánsként amorf alumínium-hidroxifoszfát-szulfát formájában) Cloruro de sodio → Nátrium-klorid (konyhasó) L-histidina → L-hisztidin (aminosav) Polisorbato 80→ Poliszorbát 80 (emulgeálószer) Borato de sodio → Nátrium-borát Agua para inyectables → Injekcióhoz való víz „No contiene conservantes o antibióticos.” → Nem tartalmaz tartósítószereket vagy antibiotikumokat. Az alumínium az emberi testben különféle következményeket okozhat, elsősorban neurológiai problémákat (például demenciát, zavartságot és koordinációs problémákat), csontokkal kapcsolatos problémákat (például csontritkulást és töréseket), valamint légzőszervi problémákat (ha valaki port lélegez be, influenzaszerű tüneteket és esetleges tüdőfibrózist okozva). Vesebetegségben szenvedők különösen érzékenyek az alumínium toxikus felhalmozódására. Neurológiai következmények Kognitív romlás: Demenciát okozhat, és befolyásolhatja a memóriát, a koordinációt és a beszédet. Influenzaszerű tünetek: Nagy koncentrációjú por belélegzése fémfüst-lázat okozhat, olyan tünetekkel, mint fejfájás, láz, hidegrázás és mellkasi szorítás. Mozgászavarok: Motoros gyengeség és ataxia (koordinációvesztés) jelentkezhet. Görcsrohamok: Súlyos toxicitás esetén görcsrohamok is előfordulhatnak. Csont- és izomrendszeri következmények Csontritkulás és csontgyengeség: A krónikus expozíció csontdenzitás-vesztést okozhat, növelve a törések kockázatát. Csont- és izomfájdalom: Az alumínium felhalmozódása izom- és csontfájdalmat, valamint izomgyengeséget is kiválthat. Csontbetegség: Az alumínium felszívódása zavarhatja a foszfát felszívódását, ami károsítja a csontokat. Légzőszervi következmények Légzési problémák: Alumíniumpor vagy -füst belélegzése irritálhatja a tüdőt, és köhögést okozhat. Tüdőfibrózis: A finom por hosszan tartó belélegzése a tüdőszövet hegesedéséhez vezethet. Egyéb hatások Vérszegénység: Az alumíniumtoxicitást a mikrocitás anémiával hozták összefüggésbe. Dialízis-károsodás: Vesebeteg dializált személyeknél nagyobb az alumínium felhalmozódásának kockázata, mivel a vesék nem tudják hatékonyan eltávolítani. Irritáció: Az alumíniummal való közvetlen érintkezés irritálhatja a bőrt és a szemet.